Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása - Dél-Alföldi évszázadok 15. (Szeged, 2000)
BEVEZETÉS
A szandzsákbégekkel szemben nem személyre szólóan, hanem fizetési kategóriákba sorolva állapították meg a kádik illetményét. Ezt azért is meg kell itt említenünk, mert közülük az alacsonyabb rangúak illetményének némelyik kategóriáját egyik-másik kádi-székhelyről nevezték el, és történetesen a legkisebb, az évi 3000 akcsés fizetési fokozat neve a „csanádi rangú" (rütbe-i Csanád) és a két fokozattal felette lévő, az évi 4000 akcsés neve az „egri rangú" (rütbe-i Egri) volt. Ruméliában sok kádi kapott „egri rangú" és „csanádi rangú" fizetési besorolást. 13 A „csanádi rangú" és az „egri rangú" kategória tehát a kisebb, de egyben az általános kádi fizetést jelezte. A csanádi szandzsák területéről valójában ugyanígy lehet elmondani, hogy az a kisebbek, de egyúttal az átlagos nagyságúak közé tartozott. A csanádi szandzsákban összeírt helységek száma ismereteink szerint 259 volt, vagyis területe hozzávetőleg akkora lehetett mint a gyulai szandzsáké, ahol 244 volt a nyilvántartásba vett helységek száma. 14 A gyulai szandzsáknak mondhatni inkább a gyulai vár adott nagyobb jelentőséget. 15 Területét valójában úgy tudták megnövelni, hogy a vár elfoglalása után a hatósugarában kialakított szandzsákhoz a korábban létesített aradi szandzsákot is hozzácsatolták. Ilyenre már volt példa, hiszen hasonló történt az 1552. évi hadjárat után a csanádi szandzsák megszervezésekor, mert ennek területét szintén a már meglévő becseji és becskereki szandzsákkal kiegészítve alakították ki. A csanádi szandzsák területének közelebbi megismerését az 1567-ből és 1579-ből fennmaradt összeírásai számos vonatkozásban elősegíthetik. A csanádi és a gyulai szandzsák összeírását 1567-ben és 1579ben is egy kötetben, illetve defterben készítették el. Az 1567. évi defter terjedelme 181 folio, az 1579. évié 215 folio. 16 Amikor 1567-ben a csanádi és a gyulai szandzsák összeírását elrendelték, Muharrem Cselebit, a temesvári vilajet (beglerbégség) tímár-defterdárját összeíró biztosnak, a szpáhik testületébe tartozó Ferhád bin Abdullaht pedig írnoknak nevezték ki. Ezt az összeírás első lapján ők maguk így írták le: „Az ügy a valóságban úgy van, ahogyan az ebben az iratban meg lett magyarázva. Megszerkesztette azt a szegény Muharrem, a jól védett temesvári vilajet — melyet óvjon a magasságos Allah a szerencsétlenségtől — tímár-defterdárja, mint biztos (emin) és Ferhád bin Abdullah, magas székvárosi szpáhi írnok, akik a nevezett vilajet összeírásával meg lettek bízva. Történt a 974. évben [1566. július 19-1567. július 7.]." Az 1579. évi összeírás első lapján pedig a magukat megnevező összeírok röviden így adtak számot megbízásukról: „Az ügy a valóságban úgy van, ahogyan az meg lett 13 Az adatokat forrásokra hivatkozva közölte ISMAIL HAKK UZUNCARSILI: Osmanli devletinin ilmiye teskilati. Ankara 1965. 92-95. 14 Ld. alább mostani kötetünkben és A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása c. kiadványban. Összehasonlításra megemlítjük, hogy a simontornyai szandzsákban a nyilvántartásba vett helységek száma 279 volt, ld. DÁVID GÉZA: A simontornyai szandzsák. Bp. 1982. 21-22. Az esztergomi szandzsákban pedig 470, a budai szandzsákban 665 volt az Összeírt helységek száma, ld. FEKETE LAJOS: AZ esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp. 1943. és tőlem A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai. Bp. 1985. 15 Az esztergomi szandzsáknak, bár nagyobb volt a területe, mégis inkább fekvése és vára tette oly fontossá, hogy 1543-ban a várőrség létszáma 2775, illetve 1568-ban 1216 fő volt és ugyanakkor Székesfehérváron is 2978 és 1568-ban 1387 fő állomásozott; összehasonlításul Budát is ugyanennyi, 2965 fő őrizte 1543-ban, de 1568-ban 1636 fő, ld. VELICS ANTAL: Magyarországi török kincstári defterek. Bp. 1886-1890. I. 10-21., II. 383-389. 16 Őrhelyük Isztanbul Basbakanlik Oszmanli Arsivi Tapu defterleri No. 365. és No. 580.
