Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása - Dél-Alföldi évszázadok 15. (Szeged, 2000)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Erdély átadásáról Fráter György és Ferdinánd között folyt egyezkedésről, a Habsburgok hatalmának növekedésétől félő francia király másokat megelőzve, sietve adott hírt a török szultánnak. A francia diplomácia éberségét Szulejmán szultánnak II. Henrikhez írt alábbi sorai is tanúsítják: „Magas Portámnál levő követetek a leveletekben. .. azt is jelentette, hogy István király [János Zsigmond] a neki adott helyekről, melyeket kardommal foglaltam el, lemondott, noha azok neki mint János király fiának adattak. Tőletek ez ügyben levél érkezett, de a végeken levő beglerbégemnek magas parancsomat küldöttem, hogy az elbeszélt ügyet a valóság szerint sietve jelentse Magas Portámra".

1 Kászim budai beglerbég azt jelenthette, hogy a hír igaz, mert a szultán hamarosan arra adott neki utasítást, hogy az alája tartozó szandzsákok összevont csapataival haladéktalanul Erdélybe menjen. A beglerbég átkelve a Tiszán október végén már Lippához ért seregével és november 4-én arra szólította fel levélben a rendeket, hogy álljanak Izabella királyné pártjára s akkor Erdélyből kivonul.

2 Mihelyt azonban Kászim seregével eltávozott, Fráter György folytatta tárgyalásait Erdély átadásáról Ferdinánd megbízottaival. Erdély Ferdinánd uralma alá kerülése miatt valójában a szultán aggodalma is egyre nőtt, ami megnyilvánult olyan jelentéktelennek tűnő dologban is, mint a Tisza partján fekvő becsei vár átadásának egyre gyakoribb és hevesebb követelése. Ennek okáról a hosszú ideig, 1534-től 1557-ig a szultán kancelláriusaként tevékenykedő Dzselálzáde Musztafa Cselebi krónikájában így írt: „Az említett barata [Fráter György] több ízben felszólíttatott az egész világnak szóló paranccsal, hogy adja át a boldogságos udvarnak a Becse néven ismert híres várat ..., mert mihelyt a nevezett vár a gonosz tervű ellenség [Ferdinánd] birtokába jut, nagy akadálya lesz annak, hogy a föld padisahjának várai közé tartozó Szegedin várába és az arra fekvő többi tartományokba Szemendire és Belgrád váraiból élelmiszereket lehessen küldeni a Tisza vizén; — de valahányszor ezt kívánták tőle, ellenszegülve hiábavaló kifogásokkal mentegetődzött és mindig húz1 FERIDUN AHMED BEG: Münseat üsz-szelatin. Konstantinopel 1274. 1858.

2

, II., 502-503. Szulejmán idézett sorait magyar nyelvű fordításában kiadta KARÁCSON IMRE: Török-magyar oklevéltár 15331789. Bp. 1914. 32-33. Az iraton keltezés nincs, valószínű 1550. április 24. előtti, mert ekkor M. d'Aramon már részletesebb jelentést küldött II. Henriknek az erdélyi ügyekről, ld. GUILLAUME RIBIER.: Lettres et memoires d'estat des roys, princes, ambassadeurs Paris 1666. II. 285. D'Aramon konstantinápolyi francia követre és Phebus nevű titkárára hasznos adatok találhatók az „Austro-Turcica 1541-1552. Diplomatische aktén des habsburgischen Gesandtschaftsverkehrs mit der Hohen Pforte im Zeitalter des Süleymans des Práchtigen" c. munkában, kiadta KARL NEHRING, München 1995. 643-644., 707. A francia-török együttműködésre ld. még MICHAEL HOCHEDLINGER: Die französisch-osmanische „Freundschaft" 1525-1792, in: MIÖG 102 (1994) 108-148.; bibliográfiai összefoglalóval a 138-148. oldalakon. 2 SZILÁDY ÁRON-SZILÁGYI SÁNDOR: Török-magyar kori államokmánytár. I. Pest 1868. 3-4.