Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása - Dél-Alföldi évszázadok 15. (Szeged, 2000)

BEVEZETÉS

és Becskerek. Ismeretlen okból Becsén csak 1579-ben vettek nyilvántartásba 21 mohamedánt, Becskereken pedig az 1567-ben összeírt 41 mohamedán nevét 1579-ben változatlanul lemásolták. Az összeíró, amikor ezt követően a nem török lakosokat vette nyilvántartásba, legtöbbször helyesen és jól olvashatóan írta le azok neveit. Az összeírás során mégis előfordult, hogy egyes nevek pontatlanul és tévesen kerültek bejegyzésre, melyek elolvasása többször okozott gondot. Az összeírtak által bemondott családnevek rosszul hallása, félreértése, azok egyéni írásduktussal történt feljegyzése miatt azonban nemcsak a török defterek, hanem az egykorú magyar dézsmalajstromok olvasása sem mondható problémamentesnek. Ezzel kapcsolatban hivatkoztunk már Szabó István mértékadó véleményére,

19 de szabad legyen az alábbi idevágó sorait még idéznem: „Vannak más esetek, mikor két név között forma szerint olyan írási különbség mutatkozik, amelyet áthidalni nem lehet, pedig bennük közös nevet lehet sejteni. Olyan esetekre gondolunk, mint mikor Csongrád megyében Füles faluban egyformán találunk jobbágyot Báliba és Balika, Császlón Demsed és Demsek, Kis-Szondon Khantor és Khandor, Apóson Rwtha és Rusa stb. néven. Véleményünk szerint ilyenkor a valóságban nem két, hanem egy név élt, a név azonban a dézsmaíró tollán az egyik formában eltorzult. ... Az ilyen eltorzulásokat aligha magyarázhatjuk mással, mint azzal, hogy a lajstromíró a faluban a hely színén a dézsmálásról csak jegyzeteket készített, s amikor hetek vagy hónapok múlva otthon jegyzeteiből összeállította vagy összeállíttatta a lajstrom reánk maradt tisztázati példányát, nem emlékezett már a jobbágynak jegyzeteiben bizonytalanul — mert hevenyészve — leírt nevére, tehát hibásan betűzgette azt ki. Olyan lehetőségek ezek, amelyeket a másolónak és a névmagyarázónak állandóan fenn kell tartania."

20 Ezeket a sorokat a névmagyarázatok szótárának kiadásakor kevés figyelemre méltatták, helyette inkább „A defterek anyagának nyelvtörténeti megbízhatóságát" vonták kétségbe.

21 Szabó Istvánhoz hasonlóan már az első kiadványunkban számos példa bemutatásával felhívtuk a figyelmet az arab betűs török írás helyenkénti pontatlanságára. Ugyanakkor azonban azt is megírtuk, hogy „a feldolgozott anyagot megvizsgálva úgy találtuk, hogy 15-20%-nál nem több a bizonytalanul olvasható nevek száma. A megmaradt 80% pedig azonnal nagy értéknek tűnik, ha arra gondolunk, hogy Baranya megye területére latin betűs összeírás a XVI. századból szinte alig van."

22 A defterek kritikai értékeléséről joggal írta Bárczi Géza: „Általuk XVI. századi nyelvünkről s főleg annak hódoltságbeli állapotáról, nyelvjárásairól sokkal teljesebb képet tudunk rajzolni."

23 A most feldolgozott defterek írásbeli sajátosságaira már a gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírásának kiadásakor is számos példával felhívtuk a figyelmet.

24 A defterek olvasásának, illetve szövegközlésének esetleges bizonytalanságát igyekeztünk 19 A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. 15-16. 20 SZABÓ ISTVÁN: Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből. Bp. 1954. 17-18. 21 KÁZMÉR MIKLÓS: Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII. század. Bp. 1993. 5. 22 Ld. tőlem, Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. Bp. 1960. 10-11. 23 MNy. LII. 157.; Bárczi Géza lektorálta és ajánlotta kiadásra a Baranya megye területére vonatkozó fenti munkámat. 24 Ld. tőlem, A gyulai szandzsák, 16-18.