Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
4. Miskolc
ságaiban is. Mátyás király 1471-ben mentette fel a miskolci zselléreket az adófizetés alól. A privilégiumot 1495-ben II. Ulászló király „Miskolc oppidum valamennyi zsellére" kérésére azzal erősítette meg, hogy az adómentesség ellenében a zsellérek kötelesek a diósgyőri vár számára naponta 12 munkást adni. Anna királynő ebben a formában erősítette meg a miskolci zsellérek két megnevezett képviselője kérésére 1503-ban férje kiváltságlevelét. 1516-ban II. Lajos is jóváhagyta. 316 A területileg is külön lakó zsellérközösség tehát valamiféle külön jogokkal rendelkezett, és nyilván erősebben függött a diósgyőri uradalomtól, mint maga a városi tanács. Talán a zsellérközösségre utal egy 1489-es városi oklevél intimlatiójában szokatlan módon kiemelt „szegények" kifejezés. Ezt ugyanis a miskolci tanácson kívül „a miskolci gazdag és szegény polgárok és hospesek egyeteme" bocsátotta ki. Egyházi célt szolgáló hagyományozásról volt szó az oklevélben. 317 Miskolc gazdagodására utal a város, majd később csupán Ó-Miskolc Szt. István plébániatemplomának bővítése ill. átépítése is. A XV. század elejéig fokozatosan bővítették, majd 1470-1489 között háromhajós gótikus csarnoktemplommá alakították át. Az új templom lényegében a régi körül épült. Külső méretei: szélessége 19, hossza 42,3 m. 318 Közelében egy Szt. Mihályról nevezett temetőkápolna állott. A plébánia felett, az Avas hegy tetején már 1376-ban állott egy Szt. György kápolna. 319 A Boldogasszony plébánia és a Mindszent ispotálytemplom mellett ezek voltak Miskolc egyházi intézményei, koldulórendi kolostora nem volt. A település fejlődéséhez más is hozzájárult. Noha a diósgyőri uradalom leggazdagabb mezővárosa volt, de nem az egyetlen, és így nem élvezhette az uradalom centrális helyének előnyeit. Ez a szerep a közvetlenül a vár mellett fekvő, és különben nagyon kedvezőtlen földrajzi fekvésű Diósgyőr mezővárosnak jutott ki. Az uradalomhoz tartoztak még Keresztes, Kövesd és Muhi mezővárosok. 320 Ha az uradalmi centrális hely nem is lehetett Miskolc — noha, mint leggazdagabb település bizonyára az uradalom fő piaca volt — a XV. század második felében politikai centrum lett. A XV. század elején még leginkább a Miskolctól északra fekvő Sajószentpéter mezővárosban tartották Borsod megye közgyűléseit és törvényszékeit, 321 ez a század második felében Miskolcra tevődött át. Eredetileg a heti törvényszékek időpontja csütörtök volt, 322 azonban a század utolsó éveitől általában szerdánként tartották. 323 Ez azért jelentős tény, hiszen szerda volt a miskolci hetivásár napja, 324 és ez azt jelenti, hogy a miskolci piacot az ügyesbajos dolgaikat intéző, és ezért a törvényszéken megjelenő borsodi nemesség szükségképpen felkereste. Mindez feltétlenül növelte a város centrális hely funkcióját. 316 1471: SZENDREI III. 107-108. - 1495: uo. 127-128. - 1503: uo. 139-141. - 1516: uo. 160162. 317 „universitas civium et hospitum divitum et pauperum de Myskolcz." Dl. 83 949. 318 HORVÁTH - MARJALAKI, 1962. 186-192. - MEGAY, 1970. 129-170. 319 HORVÁTH - MARJALAKI, 1962. 32. 320 CSÁNKI, 1890.1. 165-166. 321 1398: MÁLYUSZ I. 5480. sz. - 1401: uo. 1171. 1200., 1220. sz. - 1402: uo. 1648. sz. stb. 322 Vö. pl. 1465: Dl. 90 060. - 1466: Dl. 90 066. - 1476: Dl. 90 166. - 1496: Dl. 90 233. 323 1498: Dl. 75 950., 88 827. — 1499: KELLEMESI MELCZER ISTVÁN: Okmányok a Kellemesi Melczer család levéltárából. Bp. 1890. 131-132. - 1501: Dl. 75 955. stb. 324 Ld. 290. j.
