Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN

VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN A magyar várostörténet-írás általában lebecsüli a magyar városiasodást a középkorban. Még ma is hat a Werbőczynél megfogalmazott jogi értelmű városfogalom, azaz, hogy csak a királyi szabad városok lakói rendelkeztek polgári szabadságjogokkal, csak ők számítottak polgárnak, mindenki más vagy nemes, vagy jobbágy volt, így többségében Mályusz Elemérnek az 1927-ben német nyelven megjelent viszonylag rövid, „A polgárság története Magyarországon" c. tanulmánya tanítása él tovább, amely a Werbőczy-féle tételt bizonyította.

1 Meg kell jegyeznünk, hogy a „polgár" fogalom esetében ez a tétel megfelel a tényeknek: egy földesúri város, pl. egy püspöki székhely, vagy egy mezőváros lakói jobbágyok, nem vonatkoznak rájuk a Werbőczynél részletesen felsorolt polgári szabadságjogok.

2 Arra itt most nem térhetünk ki, hogy — akár nem egy más esetben a középkorban — egy-egy szónak nem mindig ugyanaz a fogalom felelt meg. így pl. a polgár, latinul „civis", németül „Bürger" szónak volt egy szűkebb jelentése a városi polgárjoggal rendelkező személynél: a városi vezetőréteg tagjait jelentette. Talán ennek a következménye az, hogy egy bizonyos város lakóit gyakran „cives et hospites"-nek nevezik, ahol a „civis" a vezetőréteg tagját, a „hospes" a közpolgárt jelentette.

3 Az viszont tagadhatatlan, hogy egy földesúri város, vagy egy mezőváros lakóit az oklevelek épp úgy nevezik (tágabb értelmű) cívisnek, mint a királyi szabad városokét. Ez ugyanúgy megfelel a tényeknek, mint Werbőczy nézete. Olykor a források is elárulják a kettősséget, mint amikor egy váci polgárról megmondják, hogy Vác város polgára és a váci püspök jobbágya:

4 azaz egy jobbágy is lehet polgár. Talán nem véletlen, hogy a középkor végén a nemesek hajlandók voltak a királyi szabad városok polgárait a király jobbágyainak tekinteni.

5 (Azért írok királyi szabad, és nem szabad királyi városokról, mert szabad királyi város szorosabb értelemben csak az ún. „Hét szabad királyi" vagy tárnoki város — akik a valóságban Pesttel együtt nyolcan voltak — viszont nem hagyhatjuk ki az ún. személynöki, a bánya- és az erdélyi szász városokat.) 1 ELEMÉR MÁLYUSZ: Geschichte des Bürgertums in Ungarn. In: Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 20 (1927) 356-407. 2 WERBŐCZY ISTVÁN: A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Bp. 1990. 492-507. (Partis III. Tit. 8-20.) 3 A polgár szó szűkebb és tágabb jelentésére ld. KUBINYI ANDRÁS: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. In: Levéltári Közlemények 37 (1966) 238-240. — A „civis" és „hospes" megkülönböztetésére számos városi és mezővárosi oklevelet lehetne idézni. 4 ANDRÁS KUBINYI: König und Volk im spátmittelalterlichen Ungarn. Stádteentwicklung, Alltagsleben und Regierung im mittelalterlichen Königreich Ungarn. (Studien zur Geschichte Ungarns Bd. I.) Herne 1998. 67-68. 5 MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája. In: Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára. I. Szerk. Lukinich Imre. Bp. é. n. 385-386.