Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
esetében viszont nőtt a Jagelló-korban a lakosság száma, ha összehasonlítjuk táblázatunkkal. Az 1441-1490-es Bácskai-féle jegyzékre mégis vissza kell meimünk, ugyanis az élen, mint legnépesebb helységek két alföldi régiós település foglal helyet: Szőlős és Tur. Mindkettő egyaránt 17 centralitási ponttal rendelkezik. Nos, Szőlősre 1450-ből 1890 lakost ad meg, ami 6,2-es szorzóval 2344, Túrra 1468-ból 1000 főt (6,2-es szorzóval 1240 fő.) Mezőtúr esetében azonban meg kell állnunk. Az alapul vett forrás adatait ugyanis leegyszerűsítve alkalmazta Bácskai. 162 Az 1468-as összeírás csak a város Kállai János kezén levő része lakosait tartalmazza, így a település teljes népessége ennek kb. a kétszerese kellett, hogy legyen. Viszont a névsorban szerepelnek a hazátlan zsellérek is: 183 a jobbágyok, 69 a lakók száma, együtt 252. Az ötös, vagy a 6,2es szorzót csak a 183 jobbágynál alkalmazhatjuk (915, ill. 1135), akikhez hozzáadandók a zsellérek. Náluk 3,5-es szorzót alkalmazva 242 személyt kapunk. E szerint Mezőtúr Kállai-részén 1468-ban 1157, ill. 6,2-es koefficienssel 1377 fő élhetett. Megkétszerezve ez 2314, ill. 2754 személy! 163 A mezőtúri példát azért elemeztem ilyen részletesen, mert rámutat a népességbecslések hibalehetőségeire. Újból össze kellene szedni a népességadatokat, és minden adatot egyedileg szükséges lenne megvizsgálni. Nyilván más egy összeírás, és megint más egy hatalmaskodásnál említett lakosok demográfiai felhasználhatóságának értéke. Egyelőre azonban nincs más adatunk, mint amit Szabó Istvánra támaszkodva Bácskai Vera nagy munkával összeállított, ezért ma még csak ezt vehetjük alapul. E szerint pedig a két 17 pontos mezőváros, Szőlős és Tur népessége nagyjából megfelel egymásnak, igaz, eltér más hasonló pontszámú településtől. A lényeg azonban az, hogy a falunak tekinthető, valamint a possessio-oppidumnak nevezhető, tehát 10 pont alatti települések átlagos népessége 500 alatt volt, a civitasoppidumok, valamint a 11-15 pontos oppidumok lakossága 650-2700 között váltakozott. Minden hibalehetőség ellenére ennyit biztosan állíthatunk, azaz az Ammann-féle beosztás szerint a közepes és jelentős kisvárosok, ill. a kis középvárosok kategóriájába tartoztak a hazai oppidumok és civitas-oppidumok. A Stoob-féle osztályozás szerint többségük kisváros volt, néhány azonban a 800 lakos alatti törpe és csökkentett formájú lehetett. Ha Evamaria Engel szerint a városlakók több mint 90%-a a 200-2000 lakos közti legkisebb és kisvárosokban lakott 164 , ez Magyarországon csak akkor áll, ha a mezővárosokat figyelembe vesszük. Arra azonban ügyelnünk kell, amit Péter Clark állapított meg: a népességi számok korlátozott jelentőségűek. Jelezhetik a nagyobb és kisebb központok közti különbséget, de nem különböztetik meg a várost a vidéktől, ahol sok falu népesebb, mint nem egy város. 165 Ha egyes városok, ill. központi helyek esetében centrális pontrendszerünk hiányos is, úgy vélem eredményeink mégis jellemzik a középkor végi Alföld és Alföld-szél városiasságát. Hitem szerint a magyar városhálózat sokkal kiterjedtebb volt, mint azt a királyi szabad városokat egyedül figyelembe vevő elmélet feltételezte. Mindenképp a városok közé sorolandók a földesúri civitasok annak ellenére, hogy lakói jobbágyoknak 162 Uo. 25. 163 Dl. 55 872. 164 EVAMARIA ENGEL i. m. 38. 105 CLARK, Introduction i. m. 10.
