Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
Egyházi intézmények cím alatt vettem fel azokat a központi helyeket, ahol monostorok, kolostorok, káptalanok, vagy ispotályok voltak. A városiasodás szempontjából a legfontosabbak a koldulórendi kolostorokkal, vagy az ispotályokkal rendelkező települések. Csak a férfimonostorokat vettem a koldulóknál figyelembe, noha az apácakolostorok, beleértve a monasztikus rendek női monostorait, valamint a beginaházakat, ugyancsak városokban és mezővárosokban álltak. Mint láttuk, Fügedi Erik — Le Gofftól eltérően — arra mutatott rá, hogy bármennyire elsősorban városokban és mezővárosokban álltak koldulórendi kolostorok, nem ez az általános, és inkább az ispotályok jellemzők a városiasságra. 45 Csakhogy az általa falusinak tartott települések egy része, mint pl. a területünkre eső Jenő, vagy a Nyugat-Dunántúli Szemenye és Egervár mezővárosok voltak, Jut pedig hetipiacos hely. 46 A valóságban a túlnyomó többség mezőváros, vagy legalábbis piactartó település, tehát központi hely volt. Az ispotályok esetében jelenleg 89 településen ismerünk a középkori Magyarországon ispotályt, közülük 83, azaz 93,3% városban, vagy mezővárosban állt. Az azonosíthatatlan Csanád egyházmegyei Azrát leszámítva a falusi ispotályok közül Barc és Bot valószínűleg meghiúsult alapítások lehettek, az almási Neszmély mezővároshoz tartozhatott, így csak az antonita ispotályos rend magyarországi központja, a Szepes megyei Daróc, és az erdélyi szász Királynémeti marad falusinak. 47 A kérdés az, hogy mindez hogyan tükröződik az Alföldön és az Alföld szélén. Itt 37 településen találunk koldulórendi kolostort és 20-ban ispotályt. A húsz ispotályos hely közül 17-ben koldulórendi kolostor is működött, csupán Erdődön, Pásztón és Szondon nem találunk csak ispotályt. Tanulságos a koldulórendi kolostorok és az ispotályok aránya a települési kategóriák között. A régió négy királyi szabad városa közül mindben állt mindkettő. A nyolc egyéb város közül hatban találunk kolduló barátokat (75%), ötben ispotályt (62,5%). 117 olyan mezőváros volt az alföldi tájon, amelyeket gyakrabban neveztek annak: 23-nak (19,7%) volt koldulórendi kolostora, kilencnek (7,7%) ispotálya. A csak 1490 után mezővárosként előforduló 60 település közül négyben éltek kolduló barátok (6,7%), kettőben állt ispotály (3,3%). Centralitási kategóriákat vizsgálva a helyzet talán még egyértelműbb. A két első kategóriához tartozó (tehát 31 ponttól kezdődő) öt város valamennyiben találunk mind koldulórendi kolostort, mind ispotályt. A 12, 21-30 pont közti harmadik kategóriában kilenc-kilenc koldulórendi kolostoros, ill. ispotályos hely volt, azaz 75%. A 16-20 pontos negyedik kategóriában már csak háromban éltek kolduló barátok (16,7%) és négyben álltak ispotályok (22,2%). A 37 ötödik kategóriájú 11-15 pontos csoportban a számok és arányok a következők: 16 (43,2%) és 2 (5,4%). A 145 hat-tíz pont közötti kategóriában 4-ben találunk kolduló barátokat (2,8%), ispotályt egyet sem. Mindez azt mutatja, hogy mind koldulórendi kolostor, mind ispotály a városias településeknek elsősorban felsőbb kategóriáiban fordul elő régiónkban, csak egyszer 45 Ld. fenn, 18. j. 46 FÜGEDI, Kolduló barátok i. m. 475. p. 78. j., 477. p. 134. j. — KUBINYI, Mezővárosok i. m. 328., 330. — A koldulórendi kolostorok teljes jegyzékére ld. ROMHÁNYI BEATRIX: Monasterologia Hungarica Nova, sajtó alatt. 47 KUBINYI ANDRÁS: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Bp. 1999. 262-267. Itt tévedésből kihagytam az ispotállyal rendelkező települések közül Erdődöt és Szondot. Ispotályaikra ld. az Adattárat.
