Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

SZEGED A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSHIERARCHIÁBAN

vetkezett. Itt, Szeged esetében, — feltehetően az alföldi sík táj miatt — úgy látszik, hogy a középkori városok körüli három piaci gyűrű a szokottnál nagyobb kiterjedésű volt. A szűkebb gyűrű ugyanis 16-19 km sugarú, a távolabbi ennek kétszerese, míg a harmadik az elsőnek négyszerese.

39 Ezek a körzővel kimérhető körök természetesen nagy hibahatárral mutatják a piaci befolyási övezetet; Szegedé a valóságban ennél inkább szélesebb lehetett, és Nyugat felé, Pécs körzetébe is átterjedt a város befolyása. Ez különben egyrészt a szarvasmarha-kereskedelemnek és Szeged ebben játszott szerepének volt köszönhető, másrészt nyilván annak is, hogy a somogyi és baranyai borokkal is kereskedtek polgárai. Délre viszont a szerémségi borvidékre terjedt ki Szeged befolyása, ahol a középkor végén Pesttel, azaz azzal a királyi várossal, amely ugyancsak a 15. század második felében szerezte meg magának a királyi város jogait, osztozott a befolyásban.

40 Ez különben kiderül a Kapisztrán Szent János csodáiról a szerémségi Újlakon felvett jegyzőkönyvekből is, ahogy FÜGEDI ERIK szépen bebizonyította.

41 Végül Szeged jelentősége szempontjából közlekedési helyzete egyáltalán nem mellőzhető fontosságú. Két fontos vízi út, a Tisza és a Maros összefolyásánál az erdélyi kereskedelmi forgalom egyik központjává kellett válnia, amelyhez járult az is, hogy a szárazföldi utaknak, így a Lengyelország-Belgrád észak-déli útvonal mellett a Budára, Fehérvárra, a Dél-Dunántúlra és azon túl Stájerországba, Karintiába, Velencébe vezetőknek metszőpontja is volt.

42 Ez a közlekedési helyzet hozzájárult ahhoz, hogy Szegeden országgyűléseket tartottak és terveztek.

43 Ezzel tulajdonképpen kissé kibővítve végigvettük a DENECKE-féle osztályozási rendszer alapján a centrális hely kategóriához tartozó ismérveket, és lényegében ellentmondásos képet kaptunk. Bizonyos esetekben inkább a visszaesés (pl. a megyeszékhelyjelleg elvesztése), vagy elég alacsonyrendű helyzet (városfal hiánya) mutatható ki. Ez utóbbihoz azt is hozzátehetjük, hogy a városias jellegű kőépületek száma sem volt nagy, és ezek is inkább a középkor végére mennek vissza.

44 Ellentétes ezzel pedig az, hogy a város közeli és távoli környékén sem piaci, sem városi vagy egyéb szinten nem található vetélytársa Szegednek. Sőt többrendbeli és különböző megközelítések egyaránt azt mutatják, hogy Szeged jelentős szerepet töltött be az ország városhálózatában, sokban egy szinten állott a közismerten legtekintélyesebb városokkal (pl. Kassával, Pozsonnyal vagy az erdélyi szász városokkal). Mindez teljesen érthetően tükröződött az előadásom elején idézett két forrásban. Szeged kedvező földrajzi helyzete miatt egy szokatlanul nagy kiterjedésű városmentes körzetben az egyetlen jogi értelemben vett város szerepét tölthette be. Szabad királyi városaink területi elosztódása a középkor végére sem módosult ahhoz képest, amelyet az 1272 előtti kiváltságok mutattak, sőt szűkebb térre szorultak az „igazi" vá39 KUBINYI ANDRÁS: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése. TBM 19 (1972) 45-48. 40 KUBINYI: Handel, i. m. 431-438. Ebben a kötetben: 171-177. 41 FÜGEDI ERIK: Kapisztránói János csodái. Századok, 111 (1977) 847-887. 42 Vö. a térképet: KUBINYI: Handel, i. m. 435. Ebben a kötetben: 182. 43 Pl. 1495: J. N. KOVACHICH: Sylloge decretorum comitialium. Pesthini 1818. 1: 178. — Az 1513-i tervre 1. ÉRSZEGI: i. m. 96. sz. 44 Ezt az alföldi és alföldszéli mezővárosokról írt nagyobb munkában fejtettem ki. Ld. ebben a kötetben 103-168.