Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
SZEGED A KÖZÉPKORI MAGYAR VÁROSHIERARCHIÁBAN
Kétségkívül volt a városnak jelentős kulturális szerepe, erre BÁLINT SÁNDOR ismert könyve számtalan adatot hoz fel. Itt jegyzem meg, hogy a koldulórendi kolostorokon kívül apácakolostor is volt a városban. 29 Ide tartozik az is, hogy a városból nagy számmal fordultak meg a tanulók a külföldi egyetemeken. Egy település városiasságának egyik mérőszáma épp az, hogy milyen számban fordultak meg onnan származók valamelyik országhatáron túli universitasban. Az 1440-1514 között a bécsi és a krakkói egyetemre beiratkozottak számát összeállítva érdekes képet kapunk. 250 felett van Buda és Pest együtt; 100 felett hat város: Nagyszeben, Brassó, Pozsony, Körmöcbánya, Kassa, Sopron és Szeged; 60 felett hét város: Lőcse, Nagyvárad, Segesvár, Kolozsvár, Pécs, Székesfehérvár, Beszterce. További adatok globálisan: 26-50 hallgatóval 22, 16-25 hallgatóval 29, 8-15 hallgatóval 72 település szerepel. Már felsorolásunk is mutatja Szeged jelentőségét. Az nyilvánvaló, hogy a német anyanyelvű városokból többen jártak egyetemre, és ebből a szempontból legyen szabad felhívni a figyelmet egy másik statisztikai adatra. A tizenöt városból, ahonnan a legtöbben mentek külföldi egyetemre, iparos fia volt Segesváron 54,8%, Nagyszebenben 39,3%, Brassóban 38,1%, Kolozsvárott 19,4%. A többi közül Budáról 11,8, Pestről 9,3, míg Szegedről csupán 5% kézműves fiú ment egyetemre. Ez kettőt jelenthet: egyrészt az erdélyi városok erőteljesebb iparosodottságát, másrészt az egyetemre járók szüleinek városon belüli társadalmi és gazdasági súlyának alacsonyabb szintjét a Királyhágón innen. Valószínűleg mindkettő egyaránt érvényes: azaz a kevésbé iparosodott Szegedről csak a gazdagabb polgárok fiai tanultak külföldön, ennek ellenére a város az egyetemre járók hierarchiája alapján jóval magasabb helyen áll. 30 Ez a statisztika feltűnően egybevág azzal, amit a koldulórendi kolostorokkal kapcsolatban mondottunk. A tizenöt legnagyobb számú hallgatót adó város közül Pécs, Buda és Pest, valamint Nagyvárad esik a legközelebb. Ebben a Szegedtől számított 160-180 km sugarú körben található 26-50 hallgatóval Temesvár, Gyula, Kamonc (Szerémség). (Az előző kettő Szegedtől nagyjából azonos távolságban, a harmadik a kör szélén.) A Temesvár-Gyula városokat érintő kör szélén míg két jelentős mezőváros van a 16-25 hallgatós kategóriából: Mezőtúr és Tolna; belül csak egy: Csanád püspöki székhely. Úgy látszik tehát, hogy Szeged gazdasági kisugárzásának elég hatalmas területen kellett érvényesülnie, jóval erősebb mértékben, mint az ország többi városának, ahol akár koldulórendi kolostort, akár jelentősebb számú külföldi egyetemi hallgatót sokkal szűkebb körön belül is találunk. Az is feltűnhet számunkra, hogy bizonyos fokig a 13. századi városi és hospeskiváltságokból felvázolt képnek is megfelel ez a — nyugodtan mondhatjuk — hierarchikus településhálózat. Kézművességének aránya és összetétele azonban kissé eltér városaink többségétől. Bár eléggé differenciáltnak látszik, és olyan városias szakmák is előfordulnak, mint pl. az ötvös; két különösen jellemző tényt kell kiemelnünk: a ruházati ipar nagy szerepét (SZÉKELY GYÖRGY szerint az iparosoknak 42,9%-a tartozott ide), valamint az élelmezési ipar jelentéktelenségét (csak a kézművesek 8,2%-a). A városok közül Pest hasonlít 29 BÁLINT SÁNDOR: Szeged reneszánsz kori műveltsége. Bp. 1975. 30 KUBINYI ANDRÁS: A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. Településtudományi közlemények, 23 (1971) 58-78. Adataimat most másként csoportosítottam, mint ott. (Alapanyag azonban ott van.)
