Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
Minden jel arra mutat, hogy mégis ez volt a fontosabb. A feltűnő ugyanis az, hogy az Alföld és Alföld-szél városnak tekinthető 35 települése (azaz 16 centralitási ponttal, vagy többel rendelkezője) közül 33-ban volt igazolhatóan jelen a földesúr képviselője. Köztük van valamennyi ide eső királyi szabad város is, beleértve Pestet, amelyben a királynak háza állt, amelyet országgyűlések idején lakott is. (Még királyi mellékrezidenciának is felvehettem volna, de nem volt évente országgyűlés, és ha volt, csak rövid ideig tartott.) Egyedül Beregszász és Heves esetében nem igazolható földesúri jelenlét, ami lehet, hogy csak saját hibám. Az uradalmi központ, ill. földesúri lakhely tehát az önkormányzati kérdéssel szemben mégis fontos volt, és ez lényegében összefügg Mályusz meglátásaival. Jellemző, hogy a német lakosságú tárnoki városokban, leszámítva a királyi pénzügyigazgatás hivatalait, ilyesmit nem találunk. Igaz, ezek a városok többnyire maguk is jobbágy faluk birtokosai voltak, így egy uradalom központjai voltak. (Vö. pl. Kassát, vagy Sopront.) Itt kell említést tennünk a központi helyek birtokosairól. Az Alföld és az Alföldszél 17 legalább 21 centralitási ponttal rendelkező városa közül 7 királyi, 5 egyházi és 5 világi nagybirtokosi kézben volt, ami százalékarányban 41,2; 29,4 és 29,4%. A jelentősebb városok kétharmada e szerint az uralkodó vagy az egyház kezén volt. Az arány már más a 11-20 centralitási fokozatú városias települések esetében. Régiónkban 55 helység tartozik ide. Közülük 11 (20%) birtokosa a király (királyné), 7-nek (12,7%) az egyház, 18-nak (32,7%) egy mágnás család, 19-nek (34,6%) egy középbirtokos, nemesi előkelő. A bíráskodási központ, vagy hiteleshely jelenléte a következő kategória. Egy megyei ítélőszéket, vagy egy hiteleshelyet gyakran keresték fel elsősorban a nemesek ügyes-bajos dolgaikban. A megye székhelyén általában két hetente tartottak a hét mindig ugyanazon napján ítélőszékeket, és igen gyakran akkor hetipiacot is. Az általunk tárgyalt 19 megyében és a solti székben összesen 59 helységben tartottak legalább egyszer — jelenlegi tudásunk szerint — megyei ítélőszéket. Közülük 31, azaz 52,5% számít központi helynek. Már más képet kapunk, ha a középkor végi, viszonylag állandó megyei ítélőszékeket vesszük figyelembe. A 20 közigazgatási egységben 22 település számított megyeszékhelynek. Ebben az időben cserélte fel Bereg megyében Beregszászt Ardó, Csongrád megyében pedig Szer Szegedet mint az ítélőszék központja. A 22 helység közül 17, azaz 77,3% központi hely. Nem számítjuk a központi helyek közé (azaz nem említik mezővárosnak, ill. nincs adat piacára) Ardót, Bihar megyében Szentjánost, Hevesben Verpelétet, Pest megyében Üllőt és Szabolcsban Apagyot. 42 Tanulságos a hetipiacok napjának az ítélőszékkel való összefüggése, vagy ennek ellenkezője is. Valamennyi központi helyet, ahol egyszer ítélőszéket tartottak, figyelembe véve, a 31 közül 12-ben azonos napon tartották a bíráskodást és a piacot, (38,7%), 2-ben a piac az ítélőszék előtti, vagy utáni napon volt (6,4%), ami ugyancsak az összefüggésre utal, más napon 4-ben (12,9%), 6 esetben nem ismerjük a piaci napot (19,4%), 7-ben nincs adatunk hetipiacra. A 17 központi hely közül, ahol a késő-kö42 CSUKOVITS ENIKŐ: Sedriahelyek — megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle 39 (1997) 363-386.
