Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
A VÁROSOK KERESKEDELME ÉS FEJLŐDÉSE A MAGYAR ALFÖLDÖN A KÖZÉPKORBAN
don és Pécsett is birtokolt egyet-egyet. 59 Erdélyi összeköttetéseik is voltak, amit a szegedi és a brassói ötvösök közti kapcsolat is igazol. 60 Szeged tehát mezőgazdasági termeléssel is rendelkező kereskedő város volt, amely kedvező földrajzi fekvése következtében elérhette a Dél-Alföld gazdasági központja rangját, és a középkor végére így felküzdhette magát az ország egyik legtekintélyesebb városává. Különösen Észak és Nyugat felé volt Szeged kereskedelme aktív. Elég széles körzetben uralkodott a város gazdaságilag. Bár akadtak mezővárosok a környékén, de a legközelebbi, Hódvásárhely északkeleten is 24 km-re esett Szegedtől, míg a többi szomszédos oppidum — Szer északon, Szabadka délnyugaton, Révkanizsa délen és Makófalva keleten — még messzebbre esett. 61 Mindezen mezővárosok gazdaságilag Szegedtől függtek. Még távolabb feküdtek jelentősebb városok és mezővárosok, de részben ezek is Szeged gazdasági vonzáskörébe estek, mind pl. a szerémségiek. Nagyobb települések északon, nyugaton és délen 90-110 km távolságra találhatók Szegedtől: Mezőtúr, Cegléd, Bátmonostor, Szeremlye, Bács, Karom, egyedül a püspöki székváros Csanád feküdt közelebb, mindössze 45 km-re Szegedtől. 62 Ez utóbbi városunknak tehát jóval nagyobb területre sikerült gazdaságilag befolyást gyakorolni, mint ahogy az általában a magyarországi városoknál szokás volt. Szeged gazdasági kisugárzása azonban ennél is nagyobb körzetben érvényesült. Az 1522-es szegedi dézsmajegyzékben említett szegedi polgárok közül 222-nek tudjuk származáshelyét meghatározni. Térképvázlatunk világosan mutatja, hogy a beköltözők elsősorban Délről és Nyugatról érkeztek Szegedre, azaz a közvetlen környéken kívül elsősorban a bortermelő vidékekről, ill. azokból a megyékből, amelyek a marhahajtó utak mellett feküdtek. 63 (4. ábra) A város nagy gazdasági potenciálja ellenére vásárai — a marha- és lóvásárokat leszámítva — nem tűnnek nagyon jelentősnek. Lóvásárait már egy francia utazó említi a XV. század első felében, míg a szegedi sokadalom kiváltságlevele — az oklevél hátlapján olvasható bejegyzés szerint — tulajdonképpen marhavásárra vonatkozott. 64 Úgy tűnik, hogy a város kereskedői üzleteiket főként ügyfeleik felkeresésével bonyolították le, és kevéssé várták, hogy sokadalmaikat látogassák. Szeged tehát különleges várostípus volt: egyrészt nagyon népes és gazdag kereskedőváros, másrészt félig falusias agrártelepülés városfalak nélkül, amelynek kézművessége differenciálódás és mennyiség tekintetében inkább a mezővárosokhoz, mint a városokhoz hasonlított. Gazdasági jelentősége miatt azonban mégis elismerték a város királyi szabad városi jogát. 65 Úgy tűnik, hogy csak a középkor vége felé kezdett Szeged bizonyos fokig városiasabbá válni. Erre utalnak itt talált reneszánsz kő ajtó- és ab59 Dl. 61 903. (1497) 60 GYÁRFÁS TIHAMÉR: A brassai ötvösség története. Brassó 1912. 187-189. 61 CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Bp. 1890. 678 (Szer), 692 (Révkanizsa), 693 (Hódvásárhely), II. Bp. 1894. 191 (Szabadka), és a következő j.-ben idézett Városok, mezővárosok c. tanulmányom. 62 KUBINYI, A középkori magyarországi városhálózat i. m. 64. — Az alföldi városokra, mezővárosokra és központi helyekre ld. még Uő.: Városok, mezővárosok és központi helyek az Alföldön és az Alföld szélén, ebben a kötetben: 7-101. 63 BÁLINT, AZ 1522. évi i. m. 27-45. kiadása alapján. Bálint feldolgozását (uo. 11-17.) csak részben tudtam hasznosítani. 64 Mon. Hung. Hist. i. m. 1/4. 310. - REIZNER i. m. IV. 89-90. 6Í SZÉKELY, Le développement i. m. 62-65.
