Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

A VÁROSOK KERESKEDELME ÉS FEJLŐDÉSE A MAGYAR ALFÖLDÖN A KÖZÉPKORBAN

desúri város, ún. oppidum (mezőváros) található az Alföldön, mint Debrecen, Gyula, Mezőtúr, Kecskemét, Cegléd stb.

6 Ezeknek gyakran több lakosa volt, mint nem egy felvidéki királyi városnak. 1468-ban pl. Mezőtúrban 2300-2700 ember élt.

7 Úgy tűnik, hogy az alföldi települések a XV. században gazdaságilag emelkedtek. A továbbiakban a városiasság fejlődését az Alföldön elsősorban Szeged példáján mutatom be. Szeged az Erdélyből érkező Maros folyónak a Tiszába folyásánál fekszik. Az erdélyi só már a Honfoglalás előtt ezen a vízi úton jött Nyugatra.

8 A római korban postaállomás állt Szegeden, amely a jelek szerint a későbbi középkori vár déli falánál lehetett. A várat azonban nem római alapon alapították, így legfeljebb rom-, esetleg településkontinuitásról beszélhetünk.

9 Az új magyar királyság számára igen fontos lett az erdélyi só, és annak legfontosabb szállítási útvonala, a Maros, mint ahogy azt Szent István-kori adatok bizonyítják.

10 A királynak, aki az országban sómonopóliummal rendelkezett

11

, Szegeden a középkor végéig sólerakata állt.

12 Ennek az északra eső helye és a tiszai rév között építették fel a folyóparton a középkori várat.

13 A szakirodalom álláspontja szerint ez a XIII. század közepén történt, de a vár lebontásánál tett megfigyelések esetleg alátámasztják azt a nézetet, hogy a középkori falakat egy régebbi sáncra építették.

14 Ez a legrégibb településmag a Tisza ártere egyik szigetén állott, és ez indokolná szabálytalan alaprajzát.

15 Feltételezzük, hogy már a tatárjárás előtt létezett egy föld-fa sánccal megerősített település a későbbi vár helyén a kikötő, a rév és a lakosok védelmére. Több, mint 5 hektáros alaprajzával a szegedi vár a középkori Magyarország területileg legnagyobb kővárai közé tartozik, noha nem volt soha királyi, vagy püspöki székhely.

16 A vár tehát olyan nagy alapterületű volt, mint egy kisebb város.

17 Összehasonlítva az ún. ispánsági várakkal, amelyek az államalapítás korában sáncokkal védve épültek, is nagynak tűnik a szegedi vár. Az Alföld szélén feltárt ispánsági várak rendezte, az utószót és a jegyzeteket írta Bessenyei József. Bp. 1981. 16. (A „fő váras" itt nem a fővárost, hanem a „civitas capitalis"-nak nevezett, a többiek közül kiemelkedő várost jelenti.) 6 SZÉKELY, Le développement i. m. 53-87. 7 Túrra 1468-ra BÁCSKAI VERA: Magyar mezővárosok a XV. században. (Értekezések a történeti tudományok köréből 37.) Bp. 1965. 25. csak 1000 lakost ad meg. Az alapul szolgáló Dl. 55 872. sz. összeírás azonban csak a város Kállai-kézen fekvő részét tartalmazza, így a népességszám legalább megkétszerezendő. Más számítási kulccsal jött ki a fenti eredmény. Ld. rá részletesebben KUBINYI ANDRÁS: Városok, mezővárosok és központi helyek az Alföldön és az Alföld szélén, ebben a kötetben: 17. 8 LÁSZLÓ GYULA: Budapest a népvándorlás korában. In: Budapest története. Szerk. Szendy Károly. 1/2. Bp. 1942. 793. — ,PÁL LAKATOS: Funde der Römerzeit vom Gebiet der Szegediner Festung. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (1964/65/1) 7. skk. 9 LAKATOS i. m. 78. skk. — Vö. még ALFÖLDI ANDRÁS: A pesti oldal új urai, a szarmata jazigok. In: Budapest története i. m. 1/2. 189. — NAGY ZOLTÁN-PAPP IMRE: Szeged. Bp. 1960. 13-29. 10 GYÖRFFY GYÖRGY: István király és műve. Bp. 1977. 171. 11 PAULINYI OSZKÁR: A sóregalé kialakulása Magyarországon. In: Századok 57-58 (1923/24) 627647. 12 GYÖRFFY GYÖRGY: AZ Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Bp. 1963. 901. skk. 13 GYÖRFFY, Történeti földrajz i. m. I. 903. 14 CS. SEBESTYÉN KÁROLY: Szeged középkori vára. (A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. II. Szakosztály közleményei, 2. sz.) Szeged 1928. 3-5. — NAGY-PAPP i. m. 38. skk. — BÁLINT SÁNDOR: Szeged reneszánsz-kori műveltsége. (Humanizmus és reformáció 3.) Bp. 1975. 6. — GERÖ LÁSZLÓ: Várépítészetünk. Bp. 1975. 319. 15 Cs. SEBESTYÉN i. m. 10. 39. 16 Uo. 8. (Ő azonban kicsinek tartja ezt az alapterületet.) — CSORBA CSABA: Pest városfalának vázlatos története. In: Budapest Régiségei 24/1. (1976) 363. — Uő.: Esztergom hadi krónikája. Bp. 1978. 47. — A legnagyobb várak a püspöki székhelyek voltak: Pécsnek 3,1, Vácnak 2,9, Esztergomnak 2,8, Nagyváradnak 2,4 hektár alapterülete volt. Uo. 17 Középkori városaink alapterülete: CSORBA, Esztergom i. m. 49-50.