Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

5. Ráckeve

azonban más is alátámasztja. Skaricza leírja, hogy odatelepülésük után hozzáfogtak a házak építésérhez, majd így folytatja: „És hamar keö házakat szerzének, Gazdasággal mert bővelkedének,"

362 A ráckevei prédikátor tehát úgy tudta, hogy a betelepülés után rövidesen kőházakat építettek, mivel gazdagok voltak. A fentiekben láttuk, hogy gazdag mezővárosokban, sőt városokban, mint Szegeden, Vácott, Gyöngyösön vagy Miskolcon kőházakat általában csak a XV. század végén építettek, és ezek sem voltak túlsúlyban. Skaricza idejében tehát a városra a kőépítkezés nyomta rá bélyegét. Hozzá kell tennünk, hogy ezt a leírást részben a régészeti-műemléki kutatások eredményei is megerősítik. A Kossuth Lajos utcában, azaz a Dunával párhuzamos és minden jel szerint legjelentősebb utcában féltucatnyi gótikus kőház áll részben, vagy egészben ma is.

363 A Kossuth Lajos utcától délre, az István téren ásatás hozott napfényre egy lakóházat, amely azonban abban tér el a Kossuth Lajos utcaiaktól, hogy nem kő, hanem vályogház volt, amelynek falai is részben előkerültek, és így megállapítható, hogy 40 x 20 x 15 cm nagyságú szalmával, törekkel kötött vályogtéglákból építették. A ház — nyilván török betörés következtében — leégett, a pénzérmék tanúsága szerint 1528 után.

364 A kőházaknál két középkori építési periódust lehetett megkülönböztetni. Az első a XV. század második feléből származó későgótikus periódus, míg a XVI. század elejére tehetőben már reneszánsz elemek is találhatók. A házak pincézve is voltak, a pince mindenütt az utcára néző, arra merőleges dongaboltozatos tér.

365 A kőházak inkább kereskedők lakóhelyeire engednek következtetni. Sajnos, a Kossuth Lajos utca 1. sz. helyén megkutatott kereskedőház leletanyaga feldolgozatlan, annyit tudunk róla, hogy többek közt egy töredékes kályha anyaga került napvilágra.

366 Az István téri vályogház leletanyaga ezzel szemben már publikálva van. Közlője abból a tényből, hogy a romokat 8-10 cm vastag rétegben viszonylag egyenletes elosztásban megszenesedett gabona takarta arra következtetett, hogy a padláson tárolt gabona a födém beszakadásakor került a romokra. Mivel a gabona padláson tárolása nem volt általános, feltételezi, hogy a ház kereskedő tulajdonosa által felvásárolt gabona került ideiglenesen a padlásra.

367 E szerint gabonakereskedő lett volna a ház gazdája. Nem vonjuk kétségbe ennek a lehetőségét, az előkerült többi leletanyag azonban más értelmezést is megenged. Előkerült pl. ekecsoroszlya, akasztókampóban végződő kovácsoltvas lánc, halászszigony, szegek, szekerce, lópatkó.

368 Ennek alapján részben, vagy egészben mezőgazdasági foglalkozást is feltételezhetünk, mégpedig — esetleg időszaki — halászattal bővítve. A legvalószínűbb tehát, hogy a ház egykori gazdája vagy földműveléssel is foglalkozó gabonakereskedő, vagy gabonakereskedelemmel is foglalkozó földműves volt. 362 Uo. 89. 363 Pest megye műemlékei II. 37. — GERGELYFFY, 1973. 405-411. 364 FEGYÓ, 1973. 93-105. 365 GERGELYFFY, 1973. 405-411. 366 FEGYÓ, 1973. 93. 367 Uo. 104. 368 Uo. 101-102., 104.