Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)

I. A KORAI VÁROSTÍPUS - 1. Eger

jelentősebb ásatás nem volt, egy-két település kivételével az írott forrásanyag a török időben szinte teljesen elpusztult, és ebből következőleg eredményeink esetleg részben csak hipotetikus értékűek lesznek. Ilyen forrásadottság mellett nézetünk szerint egyetlen mód ajánlkozott az alföldi, ill. Alföld-széli városok típus-meghatározására, hogy néhány olyan települést emeljünk ki, amelyekről az átlagosnál valamivel többet tudunk, ezek városszerkezetét ismertessük, és amennyiben ezek között rokon vonások lesznek kimutathatók, ezekre felhívjuk a figyelmet. Ennek alapján úgy véljük, hogy legalább is néhány típust fel tudunk vázolni. I. A KORAI VÁROSTÍPUS 1. EGER. Az Alföld szélén, a Bükk-hegység déli lábának egyik völgyében áll a magyar egyházszervezet kezdetén Szt. István által egyik legkorábban (1009 előtt) alapított püspökség székhelye.

20 Az egri püspöki székesegyház és nyilván a püspök lakóhelye is az Eger-pataktól keletre mintegy 25 m magasan emelkedő Várhegyen épült. Az István-kori székesegyház és püspöki lakhely egyelőre még nem került elő, régészetileg csak a XII. század második feléből épült román székesegyház igazolható.

21 A város a püspökvár alatt alakult ki az Eger patak két oldalán fokozatosan, de hosszú ideig nem alkotott egységes települést. Több-kevesebb hitelességgel sajnos csak a középkorvégi állapot rekonstruálható, ami elég különös képet mutat. Megjegyezzük, hogy a várost eredetileg nem övezte fal, hanem csak egy, először a XVI. században említett palánk, ezt a század második felében cserélték fel kőfalra. A városnak akkor négy kapuja volt.

22 Az 1494-95-ös állami adójegyzékek szerint, amelyek adatait XVI. századi források is megerősítenek, a későbbi városfal által övezett területen hat saját bíróval, tehát önálló községi szervezettel rendelkező település terült el. A püspöké volt a tulajdonképpeni város, amelyet a források civitasnak, vagy theatrumnak neveznek (nyilván azért, mert itt volt a piactér), valamint a Szt. Miklós és az Olasz utca, továbbá a Szabadhely és Újváros. Két utcának tehát önálló szervezete volt. A Szabadhely neve szerint is, és a források alapján is adómentességi kiváltságára tekintettel kapta nevét, míg az Újváros (latin tükörfordítása: Nova civitas) későbbi településre utal. A hatodik városrészt, a Harangozó utcát 1494-ben a püspöki vicarius birtokolta. A városfal melletti települések közül Álmagyar falu egy része később a városfalakon belülre esett. Ez a székeskáptalané volt, akár Tihamér. Az ugyancsak falon kívüli Cegléd viszont a püspökhöz tartozott. Az egri települések egymáshoz viszonyított nagysága az itteni jobbágyporták átlagszáma alapján 1494-95-ben a következő volt. 20 GYÖRFFY, 1977. 179-183. 21 DERCSÉNYI — Von II. 77., 137. 22 Uo. 16. (Pataki János Vidor cikke.)