Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és a Alföld szélén - Dél-Alföldi évszázadok 14. (Szeged, 2000)
VÁROSOK, MEZŐVÁROSOK ÉS KÖZPONTI HELYEK AZ ALFÖLDÖN ÉS AZ ALFÖLD SZÉLÉN
Amikor 1955-ben Szűcs Jenő megjelentette a XV. századi városokról és kézművességről írt könyvét, átvette azt a tételt, hogy csak a királyi szabad városok „igazi városok", viszont szembetalálkozott azzal a ténnyel, hogy a mezővárosokban is van kézművesség, élnek kereskedők. Ebből teljesen logikusan azt a következtetést vonta le, hogy a mezővárosok fejlődése szűkítette a városok piaci lehetőségeit, és végeredményben hozzájárult a hazai „igazi városok" fejlődésének a XV. század második felében bekövetkezett — általa feltételezett — megtorpanásához. 13 A mezővárosi kereskedelem és ipar kérdését jelentősen előre vitte Székely György egy 1961-ben megjelent tanulmánya 14 , majd Bácskai Vera 1965-ben könyvet szentelt a XV. század magyar mezővárosoknak. 15 Hatalmas anyagot dolgozott fel, amelyet megkísérelt statisztikailag is kiértékelni. Ebből az a következtetés lett levonható, hogy a mezővárosi kézművesség kisebb arányú, és kevésbé differenciált volt a városokénál, viszont valamivel erősebb volt a falvakénál. Megpróbált táj szerű különbségeket is felállítani. Rámutatott arra, hogy Csánkinál olyan mezővárosok is fel vannak tüntetve, amelyeket csak egy adat nevez annak. Ezekkel szemben fenntartással él, de nem tartja helyesnek ezeket formai okokból kirekeszteni a mezővárosok köréből. „Még ha fel is tételezzük, hogy egy részük minden gazdasági alap nélkül viselte az oppidum nevet, e jelenség önmagában is jellemző és érdekes tünete a mezővárosi fejlődés egészének." 16 A hetvenes évek elején kiváló várostörténészünk, Fügedi Erik vitte előre két tanulmányában a kutatást. Mindkettő külföldön, az egyik Franciaországban, a másik Ausztriában jelent meg először. 17 Az elsőben — Le Goff nyomán — a koldulórendek és a városfejlődés kapcsolatát vizsgálta. Úgy látta, hogy a koldulórendi kolostor létéből nem következik, hogy a település okvetlenül városias lett volna, annál kevésbé, mert az obszerváns ferencesek falvakban is megtelepedtek. Bár 83 mezővárosban volt jelen valamelyik koldulórend, de ez is irreálisan magas szám a városok számára. Az viszont kétségkívül igaz, hogy egyes koldulórendi kolostorral rendelkező mezővárosok városiassága nem vonható kétségbe, ezt pedig még jobban mutatja, ha valahol ispotály állt. 18 A másik tanulmányában utalt arra, hogy a mezővárosok nem alkottak homogén tömeget. Kiemelte a földesúr szerepét a mezővárosok kiváltságolásában, és felismerte az uradalmi központ mezővárosfejlesztő szerepét. Adott egy meghatározást is: „a mezővárosok a XIV. században olyan telepek voltak, amelyek gazdasági, igazgatási és korlátozott mértékben jogi szempontból városi funkciókat teljesítettek, de egyik szempont13 Szűcs JENŐ: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bp. 1955. Különösen 92111. 14 SZÉKELY GYÖRGY: Vidéki termelőágak és az árukereskedelem a XV-XVI. században. In: Agrártörténeti Szemle 3 (1961) 309-322. 15 BÁCSKAI VERA: Magyar mezővárosok a XV. században. (Értekezések a történeti tudományok köréből 37.) Bp. 1965. 16 Uo. 21. ,7 ERIK FÜGEDI: La formánon des villes et les ordres mendiants en Hongrie. In: Annales, Économies, Sociétés, Civilisations 25 (1970) 966-987. — UŐ.: Die Ausbreitung der stadtischen Lebensform — Ungarns oppida im 14. Jahrhundert. In: Stadt und Stadtherr im 14. Jahrhundert, hrsg. von Wilhelm Rausch. (Beitráge zur Geschichte der Stádte Mitteleuropas II.) Linz/Donau 1972. 168-192. 18 FÜGEDI ERIK: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. In: Századok 106 (1972) 69-94. Új kiadása: Uő., Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 5788., 470-477.
