Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - Az úrbérrendezés a Bánságban
A súlyosabb bűncselekmények a vármegye ítélőszéke elé kerültek. A kisebb vétségek esetében hozott ítéleteknél tekintettel kellett lenni a jobbágy gazdaságának megműveltetésére is, hogy az ne szenvedjen tartós kárt. A testi fenyítés határa 24 botütés, de tekintettel kellett lenni a vétkes korára és egészségi állapotára. A községek belső önkormányzatának megfelelően a bírót és esküdteket a parasztközösség választotta, valamelyik földesúri kiküldött jelenlétében, általában három arra érdemes jelölt közül. A bíró és esküdtek feleltek a község pénzügyi dolgaiért, az adó és úrbéri terhek beszedéséért. Ezt a földesúri hatóság ellenőrizte. 4 Egészében tekintve a bánsági úrbértörvény minden tekintetben előnyösebb volt a többi magyarországi vármegyék urbáriumainál. Mindenekelőtt a holdakat 1600 négyszögöles kataszteri holdakban számították 5 , míg a többi tiszántúli megyékben a legtöbb esetben 1100, kisebb számban 1200, még ritkábban 1300 négyszögöles holdakban számoltak. Nyilvánvaló, hogy így a bánsági jobbágytelek lényegesen nagyobb kiterjedésű volt. Területben azonban a bánsági megyékben nem tettek különbséget a föld osztályozásának megfelelően. Ezzel szemben a tiszántúli megyékben, ahol négy osztályba sorolták a földeket, az osztályozásnak megfelelően 2-2 holddal nőtt a jobbágytelek területe. A Bánátban a terheket a föld minőségének megfelelően arányosan csökkentették szemben a tiszántúli megyékkel, ahol minderre nem voltak tekintettek. Nem követelték a hosszú fuvart sem. Kevesebb volt a kisdézsma is. Ugyanakkor azonban rendkívül kicsi legelőrészt határoztak meg, szemben a tiszántúli megyékkel, ahol úgyszólván mindenütt a közlegelők még osztatlanok és felméretlenek voltak. Nem beszél a bánsági urbárium sem pótlásról, sem maradvány földekről. Hátrány volt, hogy a makkoltatásért rendszerint mindenütt bért szedtek. Lényegében a szabadabb telekforgalom, a robot és dézsma pénzbeni megváltása sokkal előnyösebben biztosíthatta a módos, áruforgalomba is bekapcsolódó, sok jószágot, sőt béreseket, napszámosokat is tartó, életképes parasztgazdaságok kialakulását. Az úrbértörvény kihirdetése után 1784-ig mindenütt felleltározták az úrbéri földeket s azokat 1786-ig összegezték. Az összesítő táblázatban csak a föld osztályát, a jobbágyok és zsellérek, valamint a jobbágytelkek számát tüntették fel. Ismerve a telek nagyságát a maga összességében kiszámíthatjuk az úrbéri föld területét is. A táblázat azonban, ellentétben a magyarországi vármegyékkel, nem mutatja ki a belső megoszlást, tehát nem adja a belsőség, szántóföld, kaszáló, szőlő, legelő területét külön-külön. Rendkívül megnehezíti feladatunkat az a sajnálatos tény is, hogy az úrbérrendezés korából mindössze vagy 30 Krassó-Szörény megyei faluból maradtak meg úrbéri tabellák. Az összesítő táblázat szerint a három bánsági megyében a helyzet a következő volt: 6 4 A bánsági úrbértörvényt román nyelven közölte D. PRODAN: Reglementares urbarialá din Bánat la 1780. Anuarul Institutului de Istorie din Cluj, XI. 1968. 5 Ibidem. 6 O. L. AG. A 3688.
