Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)
A KATONAI ÉS KAMARAI IGAZGATÁS KORA (1716-1779) - Mercy kormányzata és a betelepítések első korszaka
Voltaképpen a három nagy telepítési hullám között sem volt lényeges törés, legfeljebb egy-egy időszakban tömegesebb beáramlásokról beszémetünk, mint például 17161735, 1765-1776 között. Mint már említettük a román, magyar és német történetírás álláspontjai e kérdésben nem egyeztethetők. A német történészek egyöntetűen az új német falvakban a gazdaság felpezsdülését, a korszerűsített és a rendezett településhálózatot többé-kevésbé szembeállították az ősibb szerb és román faluközösségek elmaradottságával. A román történetírás viszont idegen testként kezelte a betelepített új lakosságot, mely megbontotta az ősi lakosság etnikai egységét. 8 Legutóbb (1972) Aurél Tinta temesvári egyetemi előadó tanár elég nagy propagandával meghirdetett, Temesvárt kiadott könyvében taglalta a kérdést. Már eleve visszautasítja a korábbi, betelepítésekkel kapcsolatos álláspontokat. A német történészek terhére rója, hogy azok túlértékelték a németség szerepét és általában lekicsinylően nyilatkoztak az „ősi" románság szerepéről. Nem tanulmányozták kellőképpen a helyi már adott gazdasági, társadalmi viszonyokat. Legnagyobb vádja a Habsburg betelepítő politikával szemben, hogy Bécs ezzel megszakította az egységes román nép kontinuitását a jelzett területen. Állítása szerint a Rajna menti német parasztokat az ottani rendkívül nehéz életkörülmények késztették a kivándorlásra, sőt ezt az osztályharc bizonyos elemének tekinti. A nyugatnémetországi parasztság egy jobb élet reményében kelt útra kelet felé. Tinta szerint a Bánátnak német elemekkel való betelepítése része volt az általános keleti németesítő politikának. Ebben főszerepe volt az általános katolizálásnak is, bár nem tagadja a betelepítések gazdasági vonatkozásait. A fő cél — szerint — azonban az egységes román etnikum megbontása. Azért helyezték kezdetben a német telepeseket főleg a déli részekre, hogy megakadályozzák a bánáti románság kapcsolatait az akkor még török uralom alatt lévő olténiai és havasalföldi testvéreikkel. A Maros mentén pedig azért hozták létre a német telepeket, hogy elszigeteljék a bánáti románságot az erdélyiektől. Tinta elveiből kitűnik a XIX. század második felében jelentkező nagy román egység gondolata, melynek gyökereit jó 180 évvel korábban hiába keressük a Bánságban. Az első betelepítési hullámmal kapcsolatban Tinta tagadja a Bánság elnéptelenedését. Mind Mercy összeírásait, mind Griselini leírását nem tartja hitelesnek. Szerinte Griselini észrevételei másodkézből kapott információkra támaszkodnak. Érthetetlenül áll szemben Mercy 1717-es összeírásával és 1723-as térképével is és ellentéteket lát a demográfiai adatok és az adózási viszonyok között, s erre a kevésbé elnéptelenedett helységeket hozza fel ellenpéldaként. Ellentétet vél felfedezni az 1717-es összeírás és az 1770-ben jelzett 319 739-es lélekszám között. Tinta a katonai határőrvidékkel együtt ekkorra már 450 000 lélekre becsüli a Bánát lakosságát. Feldolgozásában sorozatosan összekeveri az egész katonai és 8 GHENADIE ILIÉ: Colonizárile in Bánat in secolul al XVIII-lea Analele Banatului, 1920. III/2. 4-17., III/3. 15-27., Manciulea St.: Elemente etnice streine... 329-389., InfiltrSri... 76-111. - POPP M. NICOLAE: Populatia Banatului in timpul lui Iosif al II-lea. Lucrárile Institului de Geografie al Universitátn Regele Ferdinánd din Cluj. Timisoara, 1942/VII. 24-91. — SMU L.: Colonizarea $vabilor in Bánat. Timisoara, 1929. — TULESCU VASILE: Románii din Bánat si raporturile lor cu populatia alogená. Buletinul Societáln de Geografie Románé, Bucuresti, 1941. LX. 143-238., LXI. 105-264.
