Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - A kamarai birtokok eladása és a magánuradalmak kialakulása

Az egyes uradalmak gazdálkodásáról nyilvánvalóan akkor tudnánk hiteles képet nyújtani, ha megfelelő levéltári adatok állanának rendelkezésünkre. Sajnos a családi levéltárak gazdasági vonatkozásban rendkívül hiányosak, vagy elpusztultak, mint például a Karácsonyi család levéltára. Bizonyos adatokat találunk a korabeli mezőgazdasági irodalomban, mint a Nemzeti Gazda, Magyar Gazda. Álljon például a Nemzeti Gazda 1817-es tudósítása a Lázár család écskai birtokairól. „A Bega balpartján fekszik Écska bolgár-román-német-lakta falu, Lázár Ágoston ezredes tulajdona, aki az écskai uradalom három helységén, valamint a körülötte lévő pusztákon és sok ezer holdas mezőkön, melyeken a divatban lévő kereskedelem tekintetéből a hizlalás és tenyésztés végett több ezer marhákat legeltettek, az üdő és környülállás azt sugalván a földes uraságnak, hogy azokat gabonatermesztés alá fordítsa. 1799-ik esztendőben Lázárföldjét, 1809-ben Zsigmondfalvát végre Lukácsfalvát lakosokkal szállana meg. Écska urbariális helységet uradalmi földekkel növelte és a szomszéd bolgár és sváb községek között úgy osztotta ki a földet, hogy a földesúrnak csak annyi maradt, amennyit új jobbágyai munkájával meg tudott művelni. A jobbágyközségekkel szerződést kötött és ezek mind a robotot, mind a dézsmát részben terményben, részben munkaszolgáltatással rótták le. Robot helyett az egész telkes jobbágy két holdat mívelt meg urának, tehát szántotta, vetette, boronálta, kikonkolyozta, learatta, kévébe kötötte, keresztbe, asztagba rakta s nyomta a szérűn és két napig, két lóval és két emberrel. 12 mérföldes hosszú fuvarért vagy három napi igás robotot adott, azonkívül még 20 gyalognapszámot. Minden gazda köteles volt szénát kaszálni, a község pedig azt összehordani és beszállítani. A szerződés a legapróbb részletekig szabályozta a telepesek és az úr viszonyát. Az eredmény az volt, hogy a jobbágyok 300 holdnyi őszi gabonavetést egy nap alatt learattak és keresztbe raktak, mert mindnyájan példaképpen 1000 holdon táblát hasított ki az uradalom közepén, amelyen három forgóban kanadai kukoricát, mesterséges kaszálót és búzát tartott. A kukoricaföldeket a következő tavasszal felszántották és mohar, köles és lendnek keverékkel vetették be. Virágzás előtt lekaszálták, majd a földet megkeverték és ősszel tisztabúzával vetették be. 1811-ben erdőültetéshez fogott az ezredes. 14 000 forint költséggel 46 000 fát szerzett be, részben a Felvidékről, részben külföldön. Ebből 2000 darabot Lázárföldje, Zsigmondfalva és Lukácsfalva között osztott ki. Hozzáfogott a Bega folyó szabályozásához. Kétoldalt fűzfákkal ültette be és ezáltal az áradatot megfékezte. A két parti fasor között a folyó beiszapolta s a víz sodra azután kivájta a medret. Az ár lefolyhatott és a folyó hajózásra alkalmassá vált."

65 Egy másik kiválóan működő uradalom volt a Nákó család nagyszentmiklósi uradalma. A Nákó család a XVIII. század végén költözött Macedóniából Bécsbe. Nákó Kristóf és testvére 1781-ben vette meg Nagyteremit és Nagyszentmiklóst és 1784-ben nemesi oklevelet szerzett. Kapitalista típusú vállalkozóként rendkívül hamar felvirágoztatta uradalmát. Azzal is tisztában volt, hogy a modern gazdálkodáshoz szakemberekre van szükség. Nákó Kristóf 1799-ben Bécsben kelt végrendeletében meghagyta örököseinek, hogy az uradalom központjában állítsanak fel egy mezőgazdasági iskolát. A végrendelet 65 Étska kisded rajzolatja. Nemzeti Gazda 1817/11. 258-279. — MÉREI GYULA: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790-1848. Budapest, 1948. 49-50.