Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - A kamarai birtokok eladása és a magánuradalmak kialakulása

A KAMARAI BIRTOKOK ELADÁSA ÉS A MAGÁNURADALMAK KIALAKULÁSA 1870-ig az egész Bánság a kamara birtoka. A kamara nem szervezett számottevő majorságokat, többnyire bérletekre alapozta gazdálkodását. Bevételeinek nagy részét a jobbágyközösségektől beszedett robot- és dézsmaváltság, illetve puszta- és regálébérletekből származó jövedelem képezte. Következésképpen Mária Terézia már 1758-ban felvetette, majd uralkodásának utolsó éveiben egyre inkább sürgette az uradalmak eladását. Az egyes uradalmak eladására közvetlenül az úrbérrendezés idején tették az első kísérleteket. A kereslet nem mutatkozott erősnek s a rendelkezésünkre álló adatok szerint sokkal inkább ajánlatokra, mintsem komoly vásárlásokra került sor. Az ajánlkozók kevés kivételtől eltekintve polgári elemek, korábbi bérlők, jószágigazgatók voltak. Márpedig az időközben megyei közigazgatás alá visszakerülő bánsági megyékben a fennálló magyar törvények értelmében birtokot csak nemes vásárolhatott. A kamara ezen úgy segített, hogy a birtokkal együtt nemesi oklevél megváltására is kötelezte az új birtokosokat. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a történelmi irodalomban szereplő új nemesi birtokosok egy része nem vette tulajdonába a kért falvakat, mert e családok, pár kivételtől eltekintve nem szerepelnek a nemesek közt, vagy az említett birtokok más kezekbe kerültek. Lendvai Miklós és Borovszky Samu idézett műveikben 1781 és 1783 között a következő új birtokosok szerepelnek.

43 Atzél István Temes megyei főjegyző Németságot szerette volna megvenni. Atzél István viszont 1808-ban Arad megyében szerezte meg a korábbi Péterffy-féle, de közben a kamarára visszaszállt sikulai, apatelki, csigergyarmati és borosjenei uradalmat 220 421 forintért, majd röviddel rá hozzávette Kurtakért és Gurbát is, s mintegy 90 000 holdas mintagazdaságot fejlesztett ki.

44 Hasonlóképpen csak a Lendvai és Borovszky-féle felsorolásban szerepel Balázs István mint Altringen (Kisrékás), Bogyó Mihály mint Tiszaszentmiklós, Dadányi Naum és Konstantin mint Gyülvész új birtokosa. Damjanovits Vazul Zádorlak megvásárlójaként szerepel, holott Zádorlakot 1801-ben Ötvenesi Lovász Mihály vette meg, ki 1798 és 1801 között építette ki új aradi uradalmát, melyhez Zádorlakon kívül Kisszentmiklóst, továbbá Neudorfot és Lippakeszit is megszerezte, mindkettőt Temes megyében. Ez utóbbiért 103 535 forint 18 3/4 krajcárt fizetett ki.

45 Ugyancsak 1781-ben Endrődi Mátyás Csávosra licitál. Hasonlóképpen utólag nem ellenőrizhető vásárlásoknak tűnik Defsics Mihály belinczi, Egyed Imre remetei, Gosztinyi János thési és Hadzsi Pasachia magyarmedvesi alkudozása. Joszics Mária 1781-ben mint Besztovácz új tulajdonosa szerepel, de pár év múlva a falu újra kamarai birtok. Semmit sem tudunk Keresztúri József szinérszegi és Kocsó Imre surjáni vásárlási kísérletéről. 43 Lendvai i. m., Borovszky, Temes..., Borovszky, Torontál... passim. 44 Kovách, Ahol Dózse... 120-121. 45 Márki i. m. II. 692.