Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848 - Dél-Alföldi évszázadok 11. (Szeged,1998)

A VÁRMEGYEI KÖZIGAZGATÁS KORA (1779-1848) - Ipar és kereskedelem

évi 2000 mázsát.

28 Pesty Frigyes szerint Dognácskán ezüstbánya is működött.

29 Aranymosás főleg a Néván és Berzován folyt, nyilván hagyományos kézi módszerrel s nem nagy eredménnyel. Az 1828-as összeírás Krassó megyében csak 29 aranymosót tünet fel. A XVIII. század második felében egyre nagyobb figyelmet fordítottak a vasbányászatra és vasolvasztásra. Vaskitermelés folyt Boksán, Lunkányon, Dognácskán, Vaskőn, Csiklován és Gladnán. 1810-től vasbányák működtek Königsgaden, Weidentalon. 1826ban pedig Ruszkabányán, Nadrágon és Govosdián. 1767-ben Szászkabányán már 382, 1771-ben pedig Dognácskán 249 vájár dolgozott.

30 Az üzemszerű vasolvasztás Resicán bontakozott ki. 1769-ben Müller Ferenc főbányamester és Redengl dognácskai bányamester javasolják, hogy olvasztóhutát és vaspöröly műhelyt építsenek Resicán.

31 Két nagyolvasztó 1771-ben meg is kezdte működését és 1814-ben évi 11 189 mázsa nyersvasat termelt. A fejlődés azonban csak az 1840-es években gyorsult fel. 1846-ban már három gőzgép (egy 100, egy 45 és egy 15 lőerős) működtette a gőzkalapácsokat és idomos lemezeket is gyártottak.

32 1804-ben Franzdorfon is működni kezdett egy szegkovács műhely. A XIX. század elején a faszén mellett már kőszenet is kezdtek használni, különösen az aninai szénbányák megnyitása után. Ezek a vashámorok azonban még aligha nevezhetők modern értelemben vett vasgyáraknak, az igazi gyáripar csak 1860 után, a nagy vasútépítésekkel párhuzamosan fog kifejlődni, mindenekelőtt Resicán. Amíg a bányászat mégiscsak a nagyiparnak jelentette a kezdetét, más vonalon 1848 előtt egyéb gyárakról nem beszélhetünk. Bár Temesvár egyik negyedét Gyárvárosnak nevezték, a valóságban azonban ezek az üzemek mindvégig manufakturális szinten működtek. Manufaktúrák létesítését már Mercy is szorgalmazta. 1725-ben Franzsich Henrik külföldi szakembert nevezte ki gyárépítő intézőnek, s kormányzósága alatt néhány manufaktúra létesült, többek között 1725-ben vízierőre alapozott posztógyár, majd 1733ban egy állami bőrcserző üzem, egy abaposztó manufaktúra. Mercy távozása után ezek a kezdeményezések alább hagytak. A későbbi évtizedekben újabb manufakturális műhelyek alakultak, többek között egy harisnyakötő üzem, selyemfeldolgozó, arany, ezüstfonal valamint paszomántgyártó manufaktúra, számos szesz- és sörfőzde, lőpor és salétromgyár, kalapgyár, papírmalom, olajsajtoló, stb.

33 Sörfőzdék működtek Verseczen is, ahol egy selyemgubó gömbölyítő és fonóüzem is működött.

34 A selyemhernyó-tenyésztés céljából mintegy 143 000 eperfát ültettek. Az ipar területén azonban az 1848-ig mindvégig a kézműipar dominált. Az 1828-as összeírás adatai számos mesteremberről beszélnek nemcsak a városokban, de a nagyobb községekben is, ami viszonylag fejlett infrastruktúrára utal. Ezt szemlélteti nemcsak a kézművesek jelentős száma, hanem a mesterségek változatossága is. 28 Magda i. m. 485. 29 Pesty, Krassó... 135. 30 Vajda i. m. 74. 31 Pesty, Krassó... 143-144. 32 Vajda i. m. 35. 33 Borovszky, Temes... 78. 34 Ibidem.