Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VIII. A SZERZŐDÉS ELŐTTI UTOLSÓ SIMÍTÁSOK
ad f./ Eddig egyetlen esetben sem fordult elő, hogy az arad-mutinai birtokok egy része a kamarai uradalom szabad rendelkezésébe került volna vissza a bérlő elhalálozása vagy fizetésképtelensége miatt. A temesi kamarai jószágigazgatóság és a pécskai tiszttartói hivatal az e pontban kifejtett legfelső szándékról értesítést kapott, és azt gondosan szem előtt tartja. ad g./ Királyhegyes, Pitvaros, Székegyháza, Kövegy, Pereg bérleti ideje 1843. október végével lejár, és még ebben az évben 2/3 részét dohánykertészekkel kell betelepíteni. Királyhegyes pusztára Apátfalva kamarai helységből 60 dohánykertész jelentkezett, és az udvari leiratnak megfelelően szándékoznak letelepülni, erre 20 pengő ft bánatpénz befizetése mellett kötelezettséget is vállaltak. Pitvaros község az újabb szerződés megkötéséről teendő nyilatkozatával meg fogja várai Csanád megyének az ő érdekükben tett közbenjárásának az eredményét. Minden valószínűség szerint amint a megye útján megkapják kérésükre a legfelső hely elutasító végzését, hajlandók lesznek némi változtatással a dohánytermesztés bevezetésére. Míg véglegesen el nem utasítják őket, nem lehet kezdeni velük közelebbi tárgyalást. Töviskes és Beka védelmében a Maros mellett emelendő gátak ügyében a magyar kamarához a jelentést beterjesztette a temesi jószágigazgatóság. Célszerű lenne az év folyamán a gátak megépítése, mert ezáltal növelni lehetne mindkét helyen a kertészek számát. Ezért kívánatos volna, ha a legfelső végzést mielőbb megkapná a jószágigazgatóság. ad h./ A legtöbb gondot Kövegy pusztának 100 kertésszel való benépesítése jelentette. Ezt a pusztát hosszú idő óta a palotaiak bérelték. A dohánykertész-telepítés tárgyalásának idején a kamarai uradalom szabad rendelkezésébe visszakerülő részére a palotaiak kötelezettséget írtak alá, és holdanként 2 ezüst ft bérleti díjat ajánlottak fel. Amikor az udvari leirat értelmében a szabad kamarai földek bérbeadása leállt, és a jószágigazgatóság már 1842 őszén legfelső jóváhagyás reményében tervbe vette Kövegy pusztán 100 házas kertészet felállítását, fölös számban jelentkeztek telepesek a javasolt és később jóváhagyott feltételek mellett. A palotai kamarai jobbágyok semmi esetre se akarták elveszteni ezt a pusztát, és azért addig nem nyugodtak, míg a letelepülni szándékozókat el nem ijesztették. Elbizakodottságukban odáig mentek, hogy a pusztának egy kis részét felszántották, és ősziekkel be is vetették, amiről a kamarai jószágigazgatóság 1842-ben 14 542 szám alatt a magyar kamarának jelentést is tett. Emiatt a telepítésre akkor volt ismét lehetőség, amikor az udvari leirat ismeretében Palota község kérelmét, hogy Kövegyet továbbra is bérelhesse, az érdekükben járó Csanád megye útján a magyar kamara rövid úton elutasította, és erről a palotaiakat Csanád megye további biztatás nélkül értesítette. Ez azonban a legkedvezőtlenebb időre esett, amikor az őszi vetések régen megtörténtek már. A szükséges 100 dohánykertész előteremtésére a pécskai tiszttartóság és a föld fekvése és kiváló minősége ellenére se volt mód, mert tavasszal nagyon nehezen szerződtethetők a dohánykertészek, ugyanis az őszi vetést nem tudják nélkülözni. 344 A kövegyi pusztán telepített dohánykertészségnek, mint az első újonnan létesített településnek, a „nagy és üdvös megalapozásnak (institúciónak) a magasztalására és maradandó emlékére br. Ambrózy, temesi jószágigazgató, őexcellenciája báró Mednyánszky kir. m. kamarai elnök úr iránt érzett határtalan nagyrabecsülésének jeléül, Ambrózy 1843. május 4. 206/eln.
