Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE

szerződést és kérte, hogy Ambrózy br. 1844. február 7-i 3207. számú beadványában foglaltakra legmagasabb helyen mielőbb döntés hozassék. Mert ha Mahler Ferenc jelen­legi bérlő ellen, az által engedély nélkül művelésbe vett 469 hold ugarföld miatt a hol­danként 10 ezüst forint büntetés megfizetése végett indított pert megszüntetnék, a pusz­tarészt a dohánykertészeknek átadnák, és a velük kötött szerződés jóváhagyást nyerne, úgy az új telepeseknek, tekintettel a közelgő tavaszra, dohányt kellene vetniük. Ellen­kező esetben pedig Mahler bérlőnek el kellene vetnie a tavasziakat! Ambrózy br. ennek a bizonytalan helyzetben lévő kertészetnek nem adott nevet, emiatt a jelentés a nagyka­marási puszta 2. osztályán létesült kertészségként említi, és elmondja, hogy területe 2986 4/1100 hold, 119 házzal rendelkezik, majd a kertészeknek 5 hold feles dohányt, összesen 595 holdon kell megművelni, a termelt feles dohány mennyiségét 1785 bécsi mázsára becsülik. A pusztai osztály ezáltal 6833 pft 43 1/4 kr-ral fog többet jövedel­mezni. „Minthogy a magyar kamara pártoló véleményezését megtette a telep létrehozása érdekében, és az amúgy is kétes kimenetelő peres eljárás megszüntetése mellett emelt szót, ezen utólagos jelentést kéréssel terjesszük Excellenciád elé a fenti körülmények figyelembe vételével, melyek a legnagyobb sürgősséget kívánják meg — amennyiben a legfelső döntés a fenntebb említett előterjesztésnek egész tartalmát illetően nem történhet meg sürgősen — úgy tekintve az ügy rendkívül sürgős voltát, legalább Nagykamarás puszta 2. osztályán létesülő telepre vonatkozóan elkülönítve szíveskedjék a jóváhagyást mielőbb kieszközölni, hogy ezen szerződés jóváhagyása után a dohánykertészek azonnal, még ezen a tavaszon megművelhessék dohányföldjeiket." 467 Ez az átirat ékesszólóan bizonyítja, hogy mennyire terjedt ki a magyar kamara hatásköre, és saját ügyeiben mennyire volt szabad rendelkezése. Az elekiek közben két kő között érdeklődtek, mert ugyanarra a területre a kincstár­ral két szerződést is kötöttek. Már beköszöntött a tavasz, meg kellett volna kezdeni a ta­vaszi munkákat. Mahler Ferenc bíró a magyar kamara által ratifikált haszonbérleti szer­ződés alapján kívánt volna eljárni, hiszen ez volt a valójában érvényes szerződés. A ker­tészszerződést aláírt elekiek azonban nem engedelmeskedtek neki, ők az érvényben nem lévő, még jóvá nem hagyott szerződéshez tartották magukat, és bírójuk utasítását fi­gyelmen kívül hagyták. Ambrózy br. szerződést engedélyező sorai és a megkötött ker­tészszerződés teljes felfordulást idézett elő Eleken. Nem csoda, ha Mahler Ferenc kérése a szerződés beterjesztése után egy hétre már Budán van. Mattyasovszky Imre rámutat arra, hogy az eleki bíró, a bérlő mekkora za­varban van, mert a szerződést aláírt dohánykertészek, kiket azelőtt a puszta földjének megművelésére használt, — annak reményében, hogy földjeiket saját maguk veszik át, — a szükséges mezei munkákat már nem hajlandók utasítására elvégezni. A magyar kamara a cs. kir. Általános Udvari Kamara Elnökségéhez címzett 1844. március 20-án kelt 10 915. számú átiratában rámutat, hogy Mahler e kellemetlen és szá­mára káros helyzetbe a kertészszerződés megkötése folytán került, mindenképp méltá­nyosnak tűnik, hogy őt a kamarai földesuraság számára amúgy is előnyös szerződés jóváhagyásával e nehézségekből kisegítsék. A korábbi 9005 sz. átiratban foglaltaknak megfelelően kéri, tekintettel az ügy sürgősségére, mivel a tavasz már beköszöntött, s a MOL E 73. 185. cs. 16. k. 9005-1844. Bánat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom