Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE
pécskai tiszttartóság utasítást kapott, vizsgálja meg, a pusztarész alkalmas-e dohánytermesztésre, és mikor kellene azt visszavenni. 1843. december 12-én kelt jelentésükben Putnik helyettes tiszttartó és Perlaky pusztai ügyész úgy nyilatkoztak, hogy a pusztarész kiválóan alkalmas a dohánytermesztésre, és Elek német lakosai azzal a feltétellel hajlandók a pusztarész megszállására, ha a kertésztelkek nagyságát 25 ezeregyszáz négyszögöles holdra emelik 5 hold feles dohányföld juttatása mellett. Jövedelmezőségi mérlegét az alábbiak szerint készítették el: A jövőben évente jövedelmez 15 095 pft-ot E pusztarész eddig jövedelmezett évente 8 261 pft-ot 16 3/4 kr-t A többlethozam az eddiginél magasabb 6 833 pft 43 1/4 kr-ral A jelentéstevők azon a véleményen vannak, hogy a peres eljárást, melytől Mahler bérlő a pusztarész visszaadása útján kíván mentesülni, „ad acta" kellene tenni, azaz nem kellene az eljárást folytatni és a dohány-kertészszerződést az eleki németekkel meg kellene kötni. Mivel br. Ambrózynak nem volt felhatalmazása az ügy ad acta tételére, ezért a pitvarosi szerződés megkötésére utazva, 462 Pécskára rendelte Mahler eleki bírót, akitől megkérdezte, hogy hajlandó-e írásbeli nyilatkozatot adni arról, hogy ha a magyar kamara beleegyezik a peres eljárás „ad acta" tételébe, ő kötelezi magát a nevezett puszta visszaadására. Miután erre a kérő iratban kötelezte magát, Ambrózy br. azt hátirattal ellátva átadta Putnik Miksa h. tiszttartónak a következő utasítással: a magyar kamara döntésétől függ Mahler Ferenc peres eljárás alóli mentesítése, de az elekiekkel a javasolt dohánytermelési szerződést meg lehet kötni. Az érintettekkel a törvényes tanú jelenlétében közölni kell, hogy amíg a magyar kamara meg nem erősíti a szerződést, a pusztabérlet helyzete nem változik, és csupán a ratifikálás megtörténte után tekinthető valójában létrejöttnek a szerződés. Ilyen előzmények után került Ambrózy jelentésébe 1844. január elején, hogy a szerződés megkötöttnek tekinthető. A kerületi úriszéki bíró ugyanis más hivatali teendőkkel volt elfoglalva, 463 és ezért csak 1844. január 18-án 464 kerülhetett sor a dohánykertész-szerződés megkötésére. Br. Ambrózy a jelentés megtétele után rövidesen legmagasabb jóváhagyással a folyó országgyűlésre Pozsonyba utazott. Mivel a dohánykertész-telepítések ügyét a testületi ügyintézésre még mindig nem tartja alkalmasnak, 465 azt visszaérkezésig Mattyasovszky Imre első ülnökre bízza, és ha ő az igazgatósági teendők miatt akadályozva volna, úgy a helyszínre történő kiszállásokhoz Fluck referenst rendeli mellé. Fenntartotta magának a felső vezetést a telepítési ügy minden fontos kérdésében, ha helyettesének kételyei volnának. Az ügy menetéről lépésről lépésre tájékoztatást kért. 466 1844. március 13-án már beérkezett Mattyasovszky felterjesztése a magyar kamarához, és az már 1844. március 14-én 9005. szám alatt átiratot intézett a cs. kir. Általános Udvari Kamara elnökségéhez, br. Kübeckhez. Ebben beküldte az elekiekkel kötött 462 1843. december 15-én kötötték meg a pitvarosiakkal a szerződést. 463 D. K. Dok. 244-245. p. és Ambrózy 1843. december 31. 464 Lásd a 7. sz. táblázatot. 465 Ambrózy felterjesztéseinek a számozás alatti részén találjuk a praes. rövidítést, ami arra utal, hogy az elnöktől származó ügydarabról van szó, és nem a dikasztérium által megtárgyalt ügyről. 466 Ambrózy 1843. december 31.
