Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
haszonbér 150,35 %-a.) A magyar kamara javaslata szerint Ürményházán a kertészenkénti fizetési kötelezettség 32 ezüst ft. 283 A 12 évi haszonbéri átlag 82,40 %-a, és ezzel még az előző 12 évnél is kedvezőbb feltételeket teremthetne meg. A magyar kamara és br. Ambrózy javaslata közötti különbözetből 65 ezüst ft 13 1/8 krajcár jut egy kertészre, ami Geöcz ajánlásának több mint kétszerese. A számok tükrében ilyen Ambrózy báró alapelve. A fizetési kötelezettség 2,5-szöröse Ürményházán valójában „a bérleti díj jelentékeny emelése". 97 ezüst ft 13 1/8 krajcárnyi új bérleti díjból 80 ezüst ft 284 a feles dohány ára (82,29 %), tehát itt megvalósult: „...a lehető legkevesebbet kellene pénzben teljesíteniök, és amennyit csak lehet, dohányban..." Sajnos, ez már veszedelmes kapzsiságnak mondható, különösen ezekkel a földhözragadt emberekkel szemben, és még nagyobb baj, hogy az egész telepítési időszak precedense lett, s mindegyik kertészségnél hasonló elvek érvényesültek. Ambrózy javaslata a nagy elvonás miatt csak a szabadságharcig tudta magát fenntartani, és a Bach-korszak sem volt képes visszaállítani, az is engedményre kényszerült a feles dohányművelés vonatkozásában. Mint említést nyert a Geöcz kamarai titkár által fogalmazott felterjesztésben, az ugar és a dohányföld után alacsony, holdanként l-l ft haszonbért javasolt, de ugyanakkor megkívánná, hogy a kamarai telepeken termelt dohánymennyiségre szerződésileg kössék ki, hogy a kertésznek a termését elkobzás büntetése mellett magánszemélyeknek sem eladni, sem elzálogosítani, sem elcserélni, sem elajándékozni nem szabad, hanem kizárólag csak a szegedi dohánybeváltási hivatalhoz kell beszállítani, az évről évre megállapítandó ár ellenében. (A dohányjövedék az 1850-es évek elején ehhez az elgondoláshoz tér vissza, kedvezményül adva még a dohányföld területének jelentős csökkentését is. Az ügynek nagy kára volt a feles dohánytermesztés erőltetéséből, mert ezzel csak a kertészek dohánytermesztési kedvét vette el.) Tekintettel arra, hogy a dohánybeváltási hivatal áprilisától június végéig veszi át a dohányt, ezért a kamarai tanácsos helyesnek és szükségesnek tartja november vagy december folyamán egy olyan mértékű előleg kifizetését, mely az átadásra kerülő dohány előző évi áron számolt értékének ne legyen több, mint a fele, de egyharmadánál mindig nagyobb legyen. Kamarai tisztek felmérése után a kamarai uradalom pénztárából fizetnék ki az előlegeket, de ezeket a szegedi beváltó hivatalnak meg kellene térítenie. Célszerűnek látja, ha egyes kertészek a dohánytermesztésre kijelölt területet önfejűségből vagy hanyagságból nem ültetnék be, akkor minden egyes be nem ültetett hold után a kertésztől a kamarai uradalmi pénztárba 10 ezüst forintnyi bírságot szedjenek be. A szokásos bérleti szerződés többi feltételének változatlanul történő megmaradását tartaná jónak. Geöcz a szerződés tervezetével kapcsolatban elismeri, hogy nem olyan látványos, mint az Ambrózy báró általjavasolt feles dohánytermelés, de ezen elgondolás kivitelezésekor a dohányjövedék a teljes termés birtokába jut, míg a másik esetben csak a termés felére van biztosítéka, minthogy az elővásárlási jogot könnyen ki lehet játszani. A szerződéstervezet után az egyes kerületekben alakulófélben lévő, átszervezésben álló kertészségekkel foglalkoznak. A pécskai kerületet tárgyalja elsőnek. Itt említ meg egy olyan témát, ami a dohánykertészek telepítésével kapcsolatos tapasztalata az előadóGeöcz 1842. december 5. Lásd: Kimutatás az ürményháziak bérleti díjának javaslatairól című, 4. sz. táblázatot.
