Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
se és javaslata, még akkor is, ha szerkesztője nem tartotta jónak, kihúzta, és nem került a felterjesztésbe, s ezért a legfelső helyre sem jutott el. Nyíltságával, őszinteségével meglepetést okoz az előadói ív első mondata. Kertelés nélkül leírja azt a valóságot, amit a szakvezetők felterjesztésükben megkerültek, elmostak. Ekképpen: „A cs. kir. Általános Udvari Kamara több elnöki írásától indíttatva, hogy miként lehetne a kir. magyar kamarai birtokokon ismét élénkíteni és bővíteni a dohánytermesztést, és ezáltal megkönnyíteni és biztosítani a Magyarországon működő beváltási helyeken a cs. kir. dohánygyárak számára a szükséglet felvásárlását?" 267 A felterjesztés a legterjedelmesebb és legígéretesebb jelentés tárgyalásával kezdődik, és az előre megfogalmazott kérdésekre Ambrózy által adott válaszokat, nézeteket tárgyalja. Ezeket sorban elfogadja, és fel is terjeszti mindaddig, míg az Osztrák Dohányjövedék kereskedelmi tevékenységét nem érinti. Az egyedáruságnak Aradon létesítendő ügynökség jelentőségét a magyar kamara nem ismerte fel. Ne felejtsük el, a cs. kir. dohánygyárak évi szükséglete most 220 000 bécsi mázsa, mely évente '6000 bécsi mázsával növekedik. Bemutattuk már, hogy 1836-1841 között évenként az Appaldó által felvásárolt dohány évenkénti átlagos mennyisége 266 666 bécsi mázsa volt, ami még bizonyos szerény exportot is lehetővé tett. Ebből az 1840-es években az ország legnagyobb dohánykereskedője, Sina báró már 100 000 bécsi mázsát szállított a dohányjövedéknek. Az újonnan létesítendő kertészeknek ezt a 100 000 bécsi mázsát kellett volna megtermelniük, 268 a többit pedig a négy bizottság felvásárlása egészítette volna ki az évi szükséglet szintjére. A magyar kamara nem a 100 000 mázsás felvásárlási többlet szükségletét veszi figyelembe, amikor az aradi dohánybeváltó tervét elutasítja, hanem a temesvári jószágigazgatóság területén eddig termelt 27 997 bécsi mázsát, ami ennek csak töredéke. 269 Tekintettel arra, hogy végül mégis a temesvári jószágigazgatóság területén szervezték meg ennek a 100 000 bécsi mázsa dohánynak a termelését, ezért az aradi dohánybeváltó hivatal mégis felépült. 1844-ben a kertészetek termelésének megindulásával kezdte el a működését. (1851-ig, a dohányegyedáruságnak Magyarországon való bevezetéséig, évente átlagosan 10 000 bécsi mázsa bálázott dohányt vásárolt fel, mázsánként 6-7 ft-os áron. 270 Geöcz a kertészeknek ősszel előleg kiutalását javasolja. Kivitelezését leírja a felterjesztésben, de utólag kihúzza. Itt a kamarai pénztáraknak és a dohányjövedéknek együtt kellett volna működni, a „gyors döntés érdekében". A termés becslése és jegyzékbe vétele után a dohány árának egyharmad részét kapták volna kézhez a felterjesztés szerint a kertészek. A felterjesztés az úrbéri szabályzattal nem rendelkező szerződéses községeket sorolja fel úm.: Német-Szentmihály, Magyar-Szentmárton, Majláthfalva, Ürményháza, Apáca, Pitvaros. Megemlít olyan kis helyeket is, mint Töviskes, ahol mindössze 10 és Beka, ahol 21 dohánykertész család van. A magyar kamara egyetért Ambrózy báró fel267 Geöcz 1842. december 5. 268 D. K. Dok. 215-216. p. 269 Geöcz 1842. december 5. 270 GAÁLJENŐ: Arad vármegye és Arad szabad királyi város közgazdasági, közigazgatási és közművelődési állapotának leírása. Arad, 1898. Monographia Bizottság XI. Aradvármegye és Arad... város monographiája. III. 1. 56-57. p.
