Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VI. HOGYAN LETT GEÖCZ LÁSZLÓ EGY TELEP NÉVADÓJA?
ge a termés. 1816-1817 telén Szatmár, Bereg, Bihar és Krassó megyében egykorú becslés szerint 50 000 ember hal éhen. 247 „...voltak helységek, ahol a kukorica a sok eső miatt kétszeri vetés után is kirohadt, a Pártáimban 1817-re egész falvak maradtak pusztán." I. Ferenc császár ilyen állapotban találta a nagyfejedelemséget 1817-ben, amikor beutazta ezt a többéves ínségtől sújtott, elkínzott országot. Az adózó jobbágyok igen sok panasz- és kérelemlevelet adtak át útja során, melyek nagy többsége úrbéri vonatkozású volt. A szerzett személyes tapasztalatok és állítólag 13 000 kérvény meggyőzte az uralkodót a dolog sürgősségéről. 248 Mária Terézia alatt ugyanis az úrbéri rendeletet csak Magyarországon hajtották végre. Erdélyben ez nem történt meg. Az ügyet az erdélyi országgyűlésnek kellett volna orvosolni. Az el is kezdte 1790-179l-ben, de kivitelezésénél nem nehéz az elodázó taktika nyomait felfedezni. Ráadásul Erdélyben 1811 után 23 évig nem tartottak országgyűlést, és a legutolsó sem tárgyalta az úrbéri kérdéseket. 249 A kormányzat nem bízik az erdélyi nemességben, úgy igyekszik megoldani a kérdést, hogy az erdélyi birtokos nemesség jogai megsértését látja. 1819. május 17-én elrendelik az úrbérrendezési eljárás megindítását, a parasztság valóságos helyzetét rögzítő összeírás elkészítésével. Az udvar érthető okból nem bízza a munka irányítását erdélyiekre. „Ezért Cziráky Antal magyar kamarai alelnököt, a későbbi országbírót és államminisztert küldi ki királyi biztosként Erdélybe; mellé 3 biztost rendel: Geöcz László magyar udvari kamarai tanácsost, Géczy István volt helytartótanácsost és Majláth György Pozsony megyei első alispánt, a későbbi államtanácsost és országbírót. " Erdélyt 3 részre osztották fel. Geöcz székhelye Kolozsvár, körzete az északi Partium és Észak-Erdély, a szülőföldjéhez közeleső terület, Kraszna, Közép-Szolnok megye, Kővárvidék, Kolozs, Doboka, Belső-Szolnok megye, Kolozsvár város. 250 Az úrbéri rendezést megelőző összeírások megszervezését a kerületi gyűléseken kezdik meg. A törvényhatóságok sorra tiltakoznak ellene. Alkotmányellenesnek tekintik, mert az ilyen ügyek tárgyalásának az országgyűlésen van a helye. 1819. szeptember legelején, a Kolozs megyei gyűlésen, Geöcz László királyi biztos elnöklését a rendek nem hajlandók elfogadni, pedig a királyi rendelkezés értelmében az üléseket neki kellene vezetnie. Wesselényi Miklós Geöcz László elnöklete ellen erőteljesen érvel és tiltakozik. A főispán kivonul az ülésről, de a rendek Geöczöt csak a rendeletek ismertetésére engedik be. Amikor az úrbérrendezés fontosságáról igyekszik meggyőzni őket, „Wesselényi kereken és kurtán kiutasítja." A biztos visszavág, de jobbnak látja kivonulni. A Közép-Szolnok megyei gyűlésen Geöcz László megjelenését oly feltételekhez kötik, amelyekkel azt el nem vállalhatja. Rövidesen Kraszna megye gyűlésén Wesselényi hatására a rendek a tisztséget hibáztatták az ügyben nélkülük tett intézkedésért, és megtiltották az úrbérrendezési iratok levéltárba tételét. A vitakezdő általános helyeslés közt utasítja rendre hangneméért a királyi biztost. 251 247 M. Tört. Kr. II. 632-633. p. 248 M. T. 5/1.636. p. 249 TRÓCSANYI ZSOLT: Az erdélyi úrbérrendezési kísérletek történetéhez. Történeti Szemle, 1966. 294. p. (A továbbiakban: T. Zs. T. Sz. 1966.) 256 É. P. 1820. 8. p. 251 T. Zs. W. M. 1965. 46-47. p.
