Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

V. A LEGFELSŐBB KÖRÖK SZÁNDÉKAITÓL ELTÉRŐ NÉZETEK A KINCSTÁRI DOHÁNYTERMESZTÉSRŐL

A tiszai kir. koronakerületben 7 telepre 1802 kisholdon összesen 106 dohánykertész lenne telepíthető. A várható évi jövedelem Az eddigi bérleti jövedelem Várható évi többlet 6 621 CM ft 3 406 CM ft 3 214 CM ft 54kr 8kr 14 kr Életképes lehetőségnek csak az elsőt ítéljük, mert a másodiknál a 106 kertész 7 telepre kerülne, és ezek olyan kicsinyek lennének önmagukban, hogy közösségi intézményeik fenntartásával az itt lakó kertészek nem tudnának megbirkózni. Tekintettel azonban arra, hogy ezek Martonyos, Zenta, Ada, Mohol, Óbecse, Földvár és Szent-Tamás határában, tehát kiépült községek közelében, mellettük, vagy esetleg bennük lennének, amikre ezek az aprócska kertészségek támaszkodhatnának, létesítésüknek mégis lenne alapja, de vezetésük és ellenőrzésük jóval több munkát igényelne, mintha a 106 kertész egy telepen lenne. Végezetül a zombori jószágigazgató ígéretet tesz arra, ha a legfelső döntés jóváhagyja ezek létesítését, úgy a maga részéről sem igyekezetben, sem munkában nem lesz híja, hogy e telepek létrehozását és gyarapodását, mindjárt kezdetben, valamint a továbbiakban is a lehető legjobban biztosítsa.

215 Emlékeztetőül: Ennek a felterjesztésnek a kelte 1844. október 8. Ekkorra br. Ambrózy a dr. L. A. Krause által előirányzott mértékben már felállította a kertészségeket. Grosschmidtól ezt a gesztust a telepítés előtti időben várták, direkt és indirekt intézkedéseikkel próbálták is tőle kicsikarni. Igaz viszont, hogy ezek a területek még ezután, csak 1845 októberében kerültek vissza az uradalom szabad rendelkezésébe. Fia ezzel kapcsolatos mondandóját ezzel zárja: „Az ausztriai kincstári elnök (br. Kübeck) sem merte a bácsi uradalmak igazgatója által felhozott érvek ellenében, a pusztáknak ... benépesítését elrendelni, de azért mégis a nevezett igazgató nemcsak kegyvesztett, de az üldözésnek tárgya lett."

216 A kincstári területen történő dohánytermesztés fejlesztésével, kamarai kertészségek telepítésével kapcsolatban a harmadik tisztségviselő, aki jelentéstételre felszólítást kapott Preyszler János, a szegedi sóhivatal vezetője volt. E minőségében egyben a szőregi kamarai uradalom felügyelője is volt. Életútja a sóhivatali szakma útvesztőiben haladt előre.

217 Jelentésének a már idézett részletét követően megállapítottuk, becsületes ember lehetett, akit kellően nem tájékoztattak a dohánytermesztési terv fontosságáról és jelentőségéről. Felterjesztéséből ítélve még dr. L. A. Krause „Promemoriáját" sem ismerte, s ezért jelentése nem nyerte el a felsőbb és legfelsőbb hatóságának tetszését, mert a dr. L. A. Krause az Appaldóról elmondottakat egészíti ki a maga kendőzetlen igazi valóságában, és hű képet ad nemcsak a vezetőségének üzletpolitikájáról, hanem annak eredményéről is, rámutatva arra a sorok között, hogy br. Kübecknek tulajdonképpen min kellett volna változtatnia. Az ott elmondottak azt látszanak igazolni: Ha az Appaldó megfizette 215 G. 1844. október 8. 216 GGBT 224. p. 217 Preyszler János életútját lásd: HABERMANN GUSZTÁV: A szegedi fősóhivatal és személyzete 17901848. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIV. Szeged, 1989. 140-141. p.