Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
V. A LEGFELSŐBB KÖRÖK SZÁNDÉKAITÓL ELTÉRŐ NÉZETEK A KINCSTÁRI DOHÁNYTERMESZTÉSRŐL
sára. A birtok jövedelmezőségének emelése érdekében ezekre a területekre okvetlen szükség van. Dohánykertészeknek a telepítése a 8 pusztára azt jelentené, hogy a robotmunkaerő hasznosításáról és ezáltal jelentékeny jövedelemről kellene a kamarai birtokoknak lemondani. 194 Ambrózy br. igen terjedelmes jelentésében ilyen akadályról egyetlen területnél se számolt be, mert bővében volt pusztáknak és az überlandoknak. A bánáti részen, a temesvári jószágigazgatóság területén az ipari növények közül dohánytermesztéssel foglalkoznak. A dohány kertészek nagy kiterjedésű pusztákat törtek fel itt dohánytermesztés céljából. Egyelőre számos magánbirtokos és földbérlő hasznosítja így a birtokát, ill. a bérletét. Még igen kevés a kamarai kertészet. Bácskában a zombori jószágigazgatóság területén Grosschmid János szerint dohánytermesztéssel csak néhány magyar és illír 195 foglalkozott. Egyes községekben a serényebb németek azonban a gabonatermesztés mellett mellékágazatként a jövedelmező, s mind a belföldi fogyasztásban, mind pedig különösebben az utóbbi időben a külföldre történő kivitel szempontjából is rendkívül fontossá vált kendert termesztik. Szétszórt kisebb területet adtak csak bérbe erre a célra a zombori jószágigazgatóság területén, 1100 négyszögöles holdanként évi 6, 10 sőt 13 ezüst forintért, főként németeknek. A kertészetekben termelendő dohány értéke a föld jelenlegi hozamának — Grosschmid szerint — még harmadát sem érné el. 196 A fia, Grosschmid Gábor szerint apjánál az anyagi érdek mellett bizonyos érzelmi és gazdaságpolitikai felfogásnak, s liberális világnézeti motívumoknak is jelentős része lehetett abban, hogy a vezetése alatt álló kamarai birtokokon nem kívánt dohánykertészeket telepíteni. Erről ezt írja: „A magyar kincstárnak Arad, Temes, Torontál és Bács vármegyékben nagy kiterjedésű pusztái voltak, és e helyeken akarta Kübeck báró a dohánytelepeket létesíteni, mert itt 78 000 hold elsőrendű minőségű szántóföld állott a kincstárnak rendelkezésére, melyen az illetők számítása szerint annyi dohányt lehetett volna termelni, hogy az az osztrák egyedáruság szükségességét nemcsak fedezte volna, de azt a magántermeléstől függetlenné tehette. A tárgyalások csakhamar meg is kezdődtek, az eszme Ambrózy Lajos báró, akkori temesvári királyi kincstári jószágigazgatójában, ki a felette állók parancsának mindenkor feltétlenül hódolni szokott, hű pártolóra talált, nem úgy Bács megyében, hol a jelen sorok írójának édes atyja, az akkori királyi kincstári igazgató: Grosschmid János csakugyan nem volt hajlandó a sokat jövedelmező dús pusztákat az osztrák kincstár jövedelmi forrásának feltétlenül feláldozni, különben is, mint ... a szabadtermelést és szabadipart pártolván, 197 ellenese volt minden kizárólagos egyedáruságnak, figyelembe vette egyszersmind, hogy a puszták részint juhtenyésztés, részint bérbeadás által tetemes és biztos jövedelmet hoznak, és hogy a dohánytermelés beavatott szakembereket igényel, azért dohánykertészek hiányában nem lehet dohánytelepeket biztos eredménnyel 194 G. 1842. augusztus 24. 195 Illír: szerbek korabeli elnevezése. 196 G. 1842. augusztus 24. 197 A fiziokraták azt hirdették, hogy a külső állami, közigazgatási beavatkozás megzavarja a gazdasági folyamatok természetes menetét, míg a gazdaság szabad fejlődése esetén az objektív gazdasági törvények érvényesülése önmagától megteremti a gazdasági harmóniát. Szerintük csak a mezőgazdasági termelés állít elő új értékeket.
