Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN
kell kerülniök. 182 Ezért említi meg br. Ambrózy a felterjesztésében az ürményházi iparosokkal kapcsolatban: „...a zsellér megjelölésnek a velük kötendő szerződésben nem volna szabad szerepelnie." 183 Egy alkalommal az uradalmi ügyész a Csanád megyei nemesi közgyűlésen tiltakozott Pitvaros „község" elnevezése ellen. 1843-ban, amikor ez történt, a község elnevezés csak az úrbéres helységeket illette meg, s mivel a kamarával szerződésben lévő bérlőkkel kapcsolatban használták, a kincstári ügyész tiltakozását váltotta ki. A kincstári tisztek közül, aki ilyen vonatkozásban a legkisebbet is vétette, azt állásából fegyelmi úton eltávolították. 184 így járt Rácz Mihály pécskai tiszttartó 1842 elején, pontosan Pitvarossal kapcsolatban. 185 A Pitvaros kapcsán most ismertetett állapot a dohánytermesztési kötélhúzás első fázisa, amikor a kincstár azt véli, szándékát képes lesz megvalósítani úgy, mint ahogyan ezt Ürményházával és Apácával tette. A Békán és Töviskesen élő dohánykertészek feles művelésben már dohányt termelnek. Ha a Maros áradásai ellen kellő védelemben részesülnek, úgy a dohánytermelés jelentősen emelhető lenne. A pécskai kerületben rendelkezésre álló óriási robotmunkaerővel ez könnyen megvalósíthatónak tűnik. A pécskai kamarai kerületben egyelőre Kövegyen 100 házas kertészség felállítását tervezik, Apáca és Pitvaros bérlő községeket kertészségnek kívánják átalakítani. Békán és Töviskesen gátak emelésével igyekeznek megteremteni a kiterjedtebb dohánytermelést. Ambrózy itt csak a kisbérlők jogait bírálja el hátrányosan, a nagybérlők szerződéseit érvényesnek mondva, érdekeiket tiszteletben tartja. Ezért konkrétan nem tesz említést a már megalakult Dombiratosról, Nagykamarásról és Földvárról, sem Almáskamarás és Geöcztelep (Kunágota) megalakítási lehetőségéről. Ezekről majd csak akkor esik szó, amikor a későbbiek során kitűnik, hogy a terv teljesítése érdekében ezekre is szükség van, s megalakításukra, átvételükre megtalálták a megfelelő jogi formát. A csatádi kerületben 1842., 1843. és 1844. évben 20 935 kat. holdon jár le a bérlet, és kerül vissza az uradalom rendelkezésébe. Ezekre a területekre a következő és az azutáni esztendőben Szilas pusztán 200 kertész családot Cservenamegyai és Obessenyői überlandon 200 kertész családot Csebzan 120 kertész családot Denyason 50 kertész családot Rácszentmártonban 30 kertész családot Oláhszentmihályon 100 kertész családot A csatádi kerületben összesen 700 kertész családot tudnak telepíteni. Kertészenként 12 kat. hold földet kívánnak juttatni, következésképp 700 család részére 8400 kat. holdnyi területre van szükség, ami a rendelkezésre álló terület 40,12 %-a. 20 935 kat. holdból még a kamarai uradalom számára megmarad 12 535 kat. hold, a terület 59,88 %-a. Mivel a juttatott földterület negyed részén a 182 O. F. 1978. 66-67., 112. p 183 Ambrózy 1842. szeptember 13. 184 O. F. 1978. 67-68., 118. p. 185 MOL E 73. 182. cs. 4. k. 44 504/1-1842. Bánat. Pitvarosiak kérelme másolatban.
