Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

IV. BÁRÓ AMBRÓZY SAJÁTOS SZEREPE A KERTÉSZETEK TELEPÍTÉSÉBEN

minisztertanács 1849. július 2-án hagyta jóvá. Ezek között a temesvári kerület élén br. Ambrózy Lajossal találkozunk. 142 A kettő között, úgy tűnik, választási lehetősége volt, s mint pályája indulásakor most is Temesvár mellett maradt és itt lett Haynau idejében kerületi főbiztos. 1853-ban, Sopronba kerüléséig, ezt a hivatalt töltötte be. Köztudott, hogy Bach belügyminiszter rendeletére az 1850-es években az osztrák tartományokból Magyarországra helyezett tisztviselőknek a hivatalban a huszáratillához hasonló zsinóros egyenruhát kellett viselni, amiért Bach-huszár gúnynévvel illették őket. Ambrózy ezek viselete alól felmentést kért és kapott. 143 Ha külsejében nem is, de lelkületében mégis igazi Bach-huszár volt. Mint kerületi császári biztos nem feledkezett meg az általa alapított kertészségek­ről. A velük kapcsolatos szerződések egy-egy példányát összegyűjtötte, és ezek ma a Magyar Országos Levéltárban fellelhetők. (Az utolsó csomókba már a soproni cs. kir. helytartóság irataiból is került egy pár akta, s éppen ezért állítható, hogy volt valami kö­ze ehhez a gyűjteményhez. Mindenesetre a délvidéki kertészségek 1849 utáni idejéből jelentős és értékes, egyedülállónak mondható dokumentumokat tartalmaz.) 1853 és 1858 között a soproni cs. kir. helytartóság főnöke. 144 1858-ban felesége ha­lála miatt el akarja hagyni Sopront, nyugdíjazását kéri, de Albrecht főherceg ajánlatára Bach minisztériumában osztályfőnökséget vállal. 1860-ban Bach miniszter bukásával egy időben nyugalomba vonul a legfelsőbb kegy minden nyilvánítása nélkül, ami tőrdö­fésként érte. Nyugdíjazása után Temesvárott települt le. 1866-ban Temesvár szabad ki­rályi város királyi biztosának nevezik ki. Ebben az állásban érte az 1867-es kiegyezés. „Képtelen volt régi felfogásától megválni és az új viszonyokhoz alkalmazkodni." Mikor Klapkát „az orra előtt" Temesvárott országgyűlési képviselőnek választották meg, a császárvárosba siet, s ott telepszik meg, mert nem tudta elviselni annak az embernek a diadalát, ki őt hazaárulónak nevezte. Bécsben sem érezte jól magát. „Megcsontosodott dinasztikus alattvaló" maradt, aki képtelen volt átalakulni „korszerű állampolgárrá." 1873-ban fejezi be német nyelven az emlékiratait. Ebben indokolja meg kortársaitól szigorúan elmarasztalt magatartását, és próbálja azt a nemzet ítélőszéke előtt igazolni. Érdekes egyéniség volt. Tehetségét nem a haza, hanem egyedül az uralkodóház szolgálatába állította. Korának politikai eszméi egyéniségétől távol álltak. Az emlékira­tok keltezésének idején sem volt képes megérteni a parlamentáris rendszert, lekicsinylő­leg nyilatkozott róla. A kiegyezés után, a hazafias erők újbóli térhódításának idején, Bécsbe költözött, de már itt is lelkületétől idegen világ fogadta, mellyel nem tudott meg­barátkozni. 145 Itt tapasztalnia kellett, hogy minden hivatal, amit élete során betöltött, vagy elenyészett, vagy átszervezve a magyarság ügyét is szolgálja. A kincstári kertész­ségekről egykor felterjesztésében leírt próféciája 146 szó szerint megvalósult, mert egy emberöltő alatt a kertészségek elvesztek a kincstár számára. Az 1873. évi XXII. tc. ér­telmében ugyanis az általuk használt földet a kertészek megváltották. 142 Andics 1848-49. III. k. 362-363., 423. p. 143 BpSz 1898. 34-35., 45.p. 144 Bor. Temes vm. 403. p. 145 BpSz 1898. 41-43., 45-46. p. 146 D. K. Dok. 222. p. Lásd: 94. sz.-nál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom