Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

árakat a dohánylevél minősége szerint állapítanák meg. A termelő a bevételén érezze meg, ha a tétel jobb leveleit eladta, vagy azt nem tisztán válogatta vagy csomózta, vagy esetleg csalárd módon bálázta. Ugyanakkor az átvevő jogvédelmét szükségesnek tartaná, törvényes eszközök segítségével az érdekelt uradalom részéről, mert ez hosszadalmas perlekedésnek veheti elejét. Előterjesztése szerint a magyar kamara a kertészségek létesítését vállalhatja, mert igen sok földjét még nem vették szántóföldi művelésbe. Létrehozásukban nem lát semmiféle veszélyt, mert elgondolása szerint e telepek életrehívására csak fokozatosan kerül majd sor, olyan ütemben, ahogyan megfelelő telepesek akadnak, s abban az esetben, ha a várakozástól eltérően, a dohányban túlságosan nagy készlet keletkeznék, az újonnan művelés alá vont földeken más növény is termelhető. Jónak tartaná, ha a dohány törése és csomózása idején dohánytermesztésben járatos beosztottak tanácsukkal, útmutatásukkal a kertészeket hozzásegítenék ahhoz, hogy terméküket számukra a legkifizetődőbb módon készíthessék el eladásra. Ily módon az új kertészek munkája nyomán az országban tetemes készlet jöhetne létre ebből a könnyen eladható áruból. 100 000 bécsi mázsával kívánná emelni dr. Krause — telepítés révén — a hazai dohánytermelést. Számítása szerint 8 333 katasztrális hold termése ez, ha a kat. holdankénti átlag a 12 bécsi mázsát eléri. Ezenkívül kenyérgabonát és állati takarmányt is kell termelni a kertészeknek, és ehhez e terület négyszeresére, 33 332 kat. holdra lenne szükség összesen, de Magyarországon az elhanyagolt fásítás miatt ennél is nagyobb terület kellene. E terület 12 holdas parcellákra osztva, 2777 családnak nyújthatna letelepedési lehetőséget, ugyanennyi ház felépítésével. Minden parcellának kapnia kellene egy dohányszárító pajtát is. Ezekhez az építési anyagot és az épületfát oda kellene szállítani. A „Promemoria"

90 szerint a kertészségek jövője gazdálkodási módjuktól függ. Ha a kertészek, amint azt több termesztő teszi Bánátban, szántóik legnagyobb részét dohánnyal ültetik be, akkor gyakran nagy bevételre tesznek szert, rossz évjáratban azonban nagyfokú nincstelenségbe kerülnek, mert akkor a szükséges kenyeret drága pénzen vásárolják meg, amiért jelentős nagyságú előleget kell felvenniök. Az újonnan feltört földek évről évre kevesebb termést fognak adni, mert a földet nem tudják trágyázni. Ha egyidejűleg gabonát és takarmányt is termelnek, megfelelő állatállományt is tartanak, akkor lehetőség van a növények váltására és trágyázására, különösen akkor, ha a trágyát régi szokás szerint nem tüzelik el. A dohánytermesztés segítője lesz a gabonatermesztésnek, mert termesztése során a földet megtisztítják a gyomoktól, és a termesztőnek akkor is biztosít jövedelmet, ha a gabonatermése nem sikerül. A növénytermesztés ilyen szervezése folyamatosan fennállhatna, vagy nehézség nélkül felcserélhető, ha — ami nem valószínű — dohánytermesztés már nem lenne jövedelmező. Felveti a kérdést, hogy a kertészségek telepítése milyen előnyt jelentene az Appaldónak? Feleletét elfogadhatjuk a telepítés igazi indoklásának is. Megválaszolásánál első helyre teszi a szükséglet egy részének biztosítását. Kiemelten foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a telepítendő kertészségek dohánytermésének birtokában nem függnének egyes személyek machinációitól, akik 25 év óta nem az egyedáruság érdekében dolgoztak, és a 90 Promemoria: emléketető feljegyzés. Dr. L. A. Krause felterjesztésének felzeten lévő címszava.