Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE
árakon történő felvásárlása a piac szűkülésével jár, ami bumerángként éri az Appaldót, tűrhetetlen állapotot teremt számára, de ugyanakkor a magyar dohánypiac egyensúlyát is felrúgja, mert sok kertész felhagy a dohánytermesztéssel. Az 1836-ban bevezetett kézi felvásárlást megelőzően az 1836-ban átveendő dohányra és árára vonatkozó „Közlemény" IV. pontja a VIII. pontban meghirdetett árakat módosítja. Ez ugyanis kimondja, hogy a teljes beváltási ár az első erjedésen átment, egészséges, feldolgozásra alkalmas, becsületesen csomózott olyan dohánylevelekre vonatkozik, melyből nem válogatták ki a javát. Ha ez megtörtént, de a fenti követelményeknek megfelel, akkor a meghirdetett árnál egy forinttal alacsonyabb áron vehető át. A jégvert, nem csomózott, valamint a sarj dohányleveleket a beváltási ár feléért veszik át. Az V. pont szerint a beváltásra átadott levelek minőségének eldöntése egyedül a jövedéki tisztviselő feladata. 73 Hogy a valóságban ez mit jelentett, legyen arra példa egy kamarai tisztviselő jelentéséből vett idézet. Mednyánszky br., amikor a délvidéki kamarai birtokok irányítóit felszólította a kertésztelepítéssel kapcsolatos jelentésük megtételére, akkor tájékozódásul 5 kérdésre adandó választ is várt tőlük. Ezek közül a második: „b/ Milyen módon értékesítik a termelők az árut?" Preyszler János, a szegedi sóhivatal vezetője, a kit nem keresett fel Baumgartner cs. kir. udvari tanácsos és dr. L. A. Krause, a dohánygyárak helyettes felügyelője, és nem látták el olyan felvilágosítással, mint amit br. Ambrózy kapott, 74 — a kendőzetlen igazságot a fenti kérdésre a következőképp jelentette: „2-szor. Hogy a jelenlegi dohánybeváltási árak mellett nem remélhető, hogy a kertészek dohányleveleket szállítsanak a tek. Cs. Kir. Dohánylevél Beváltó Bizottságnak, tekintve hogy a kereskedők e levelekért lényegesen többet fizetnek. Ezt illetően bátorkodom alázatosan bemutatni egy példán. A rabéi dohánykertészek, akik a szőregi uradalomhoz tartozók közül a legjelentősebb mértékben foglalkoznak dohánytermesztéssel, és közülük egyesek évi 100 bécsi mázsát is termelnek, termésüket 5 CM ft 12 kr-ért adják el mázsánként anélkül, hogy válogatásnak vetnék alá. A tek. Cs. Kir. Dohánylevél Beváltó Bizottság ezzel szemben az első osztályú dohány mázsájáért 5 CM ft 24 kr-t, a másodosztályú mázsájáért 4 CM ft 24 kr-t, a harmadosztályúért pedig 2 CM ft 42 kr-t fizet. Minthogy az osztályozásnál legtöbbször csak csekély részét ismerik el első osztályúnak 75 , a termelőnek a beváltási bizottságnak történő átadásakor csak ritkán sikerül átlagban a másodosztályúért fizetett árat is elérni, s már ez is vissza kell, hogy tartsa őt a tek. Dohánylevél Beváltó Bizottságnak történő átadástól, s ezenkívül a kereskedővel kötött szerződés esetén élvezi a vagyontalanok számára nem csekély előnyt is, hogy több vagy kevesebb termékéhez mérten pénzelőlegeket kap, melyeket termése átadásakor a kapott összegből levonnak. ...Bármennyire jótékony hatású is e dohánylevél-kivitel a kertészekre nézve, ugyanannyira gátolni látszik a megtermelt dohánynak meghatározott áron, a termelő 73 D. K. Dok. 219-220. p. 74 Ambrózy 1842. szeptember 13. 75 A nagykamarásiak 1845-ben 399,05 bécsi mázsa dohányt adtak át összesen és 1844 ft 36 kr-t kaptak érte. A dohány 8,14 %-át vették át I. osztályúnak á 6 ft 45 kr-ért, 68,19 %-át II. osztálynak a 5 ft 15 kr-ért, míg 26,67 %-át III. osztályúnak á 2 ft 5 kr-ért. Ezért az átlaguk 4 CM ft 37 3/8 kr lett. MOL E 73. 188. cs. 22. k. 33 868-1845. Bánat 10. sz. mellékletéből vett adatok a szerző kimunkálásában.
