Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

III. KONKRÉT JAVASLAT A KAMARÁNAK A DOHÁNYTERMESZTÉSRE

pénzt szerezni. Felvásárlást ilyenkor az Appaldónak szállító kereskedők végeztek, de ők az üzleti haszon biztosítása érdekében csak erősen leszállított árakon vették át a dohányt. Első olvasásra nehéz elhinni, hogy a dohánykereskedés bizonytalanságának, az ingatag dohányáraknak miként lehet szülőanyja az Appaldó. Hiszen évről évre megjelenik felvásárlásaival a hazai dohánypiacon, és ezért úgy tűnik, mintha növelné a keresletet, tehát az eladó számára kedvezőbb lehetőséget teremtene a kereslet bővülésével, ami mindig ösztönzően hat a magasabb árak elérésére. Ha a piac törvényei szerint a kereslet-kínálat szabályozta volna a szabadon kialakított árakat, akkor az egyedáruság felvásárlásai valóban ezt segítették volna elő. Az Osztrák Dohányjövedék azonban a felvásárlásait előre megállapított árakon végezte, és ezzel mint tekintélyes tételt felvásárló, erőszakosan beavatkozott a hazai piac ármechanizmusába. A kor véleménye azt Appaldó árairól nem egyértelmű, annak ellenére, hogy a tárgyalt korszakban széleskörű unszimpátiának örvendezhetett. Érmenti az egyik helyen „meglehetős áron"

67 történő felvásárlást említ, míg a másik helyen így ír: „Ne feledjük végre azt sem, hogy az első osztályú egy mázsa dohánynak, Debrecenbe szállítva, 14 frt 22 1/2 kr

68 az ára, míg háztól! néha (a csomónak) százát is többen adja el a' termesztő; mi, ámbár csak akkor történik, ha a, fentérintett két dohány-lieferans

69 érdeke hozza magával, de csak mégis megtörténik, s néhány termesztőnek jól üt ki, míg a' nagy többség érdeke labdaként hánykolódik a' két nagykereskedő kezében, úgy hogy a' szegény termesztőnek azon kell könyörögnie, mikint a' gondviselés állandó háborút és visszavonást szerezzen e' két hatalmasság közt, ..."

70 Ha előfordul is az ilyen, akkor is tiszavirág-életű, egyébként a termesztő teljesen ki van szolgáltatva az Appaldó és a neki szállító kereskedők által diktált áraknak. (Az egyedáruság által meghirdetett dohányárak a második világháború hadigazdálkodásából ismert maximált árakhoz voltak hasonlóak. Hatalmi szóval állapították meg, és a kereslet-kínálat piaci törvényét figyelmen kívül hagyták. Nem vették számításba a terméseredményt, az évjárat minőségét, a piaci felhozatalt.) Áraik az 1836-ban megállapítottak voltak és maradtak egy pár krajcárnyi eltéréssel, amit az előbbiekben felhozott példa is igazol. Debrecenben 1836-ban bécsi mázsánként a dohány felvásárlási ára 5 CM ft 40

71 kr, míg 1843-ban 5 CM ft 45 kr

72 volt, ami mindösszesen 1,47 %-os áremelkedésnek felel meg. Ez olyan kevés, hogy nem is látszik igazolni Krause azon állítását, hogy nem tudja a hazai piac a szükségletet fedezni. A piacon mutatkozó hiány mindig áremelkedéshez vezet, ha érvényesülhetnek a piac törvényei. Itt azonban ez csak jelzésként, jelentéktelen mértékben mutatkozott meg. Az Appaldó a saját nagy arányú felvásárlására támaszkodva erőszakosan avatkozott be a piac áralakulásába, leszorítva és féken tartva azt, ami nem is szülhetett mást, mint a termelési kedv és a piaci felhozatal csökkenését. Végeredményben az Osztrák Dohányjövedéknek, a stabil, gyakorlatilag mozdulatlan 67 Érmenti: A dohánytermesztés ügye Biharban. M. G. 1843. február 16. 338. p. 68 M. G. 1843. július 20. 915. p. Váltóforintban értendő. Korabeli rövidítése: vft. 1 konvenciós v. ezüst ft 2,5 váltóforintot ért. Tehát a dohány beváltási ára 1843-ban Debrecenben 5 CM ft 45 kr. (Vesd össze D. K. Dok. 220. p.) 69 Liferans: szállító, kereskedő. 70 M. G. 1843. július 20. 915. p. 71 D. K. Dok. 220. p. 72 Lásd 68. sz. jegyzetet.