Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

UTÓSZÓ ÉS KITEKINTÉS (Szabó Ferenc)

ződésük, érdekvédelmi lokális töltésű „politizálásuk" már az 1880-as évtizedben kimutatható. Az alföldi parasztság társadalomszerkezete és agrártermelése szemszögéből máig kellően nem értékelt folyamat is szorosan kapcsolódik a kamarai és a magánbirtokosi szervezésben létrejött kertészközségek 1873 utáni helyzetéhez. Az 1848-ban saját birtokhoz jutott, de gyarapodni akaró, fiaikat földdel ellátni próbáló gazdák (kisparasztok is) a volt telepítvényesek erőfölényben lévő versenytársai lettek. Nem sajnálták az áldozatot a földvásárlás érdekében. A vásárlás érdemi alkalmait pedig hosszabb idejű bérletekből felszabadult kincstári és magán birtokrészek nyújtották. Az 1880-as évektől a századforduló utánig parcellázási láz futott végig az e kötetben tárgyalt megyéken is. A korszerű gazdálkodást finanszírozni képtelen kormány (a nagyobb és gyorsabb haszonnal kecsegtető vasúti, bányászati, ipari, kereskedelmi beruházásokat előnyben részesítve) a kincstári birtokok nagy részének értékesítését határozta el. Az 1869-ben publikált adatok szerint a nagybérletek lejártával a Csanád-Arad megyékben fekvő pécskai kamarai uradalomban 55 081 kat. hold szabadult föl eladásra és 39 285 kat. hold állott a telepítvényesek rendelkezésére, 21 telepítvény kb. 24 000 lakosának. Az Arad megyei ménesi uradalom öt kincstári telepítvénye 6423 kat. holdat bérelt, a nagybérlők kezén volt 4577 kat. hold. A Bánát négy kamarai uradalmában együtt 29 900 kat. holdra terjedt 14 telepítvény földje és 132 146 kat. holdon nyerészkedtek a nagybérlők. (Albérlőik útján kétháromszoros haszonbért kértek ahhoz képest, amit a kincstárnak fizettek.) Bács-Bodrog három kamarai uradalmának együttesen 101 059 kat. holdján szintén a nagybérlők találták meg a számításukat. Számos nagybérlő vásárolta meg a földet a parasztok elől. Bankárok, nagyobb kereskedők is gyakran csatlakoztak hozzájuk. Az összesített mérleg: Negyven telepítvény lakosai 75 608 kat. holdat béreltek a községalapítás révén, s ezzel szemben 292 863 kat. hold volt a nagybérlők kezén. Ez utóbbira számítottak a földéhes parasztgazdák is. Gyakran nem hiába. Néhány felvillantott tény és szempont is érzékelteti, hogy Dáczer Károly ezzel a munkájával kikövezte az utat a dohánykertészséget és a belőlük tovább nőtt községek történetének 1845 utáni kutatásához, illetve az e kötetben átfogott táj nem kamarai szervezésű telepítvényei további sorsának feltárásához. Örömmel értesültünk arról, hogy felkészültségével és szívósságával már folytatja is ezt a messze nyúló, tudományosan sokszorosan igényelt munkát. Szabó Ferenc