Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

UTÓSZÓ ÉS KITEKINTÉS (Szabó Ferenc)

UTÓSZÓ ÉS KITEKINTÉS Dáczer Károly példamutató forráskutatásra támaszkodó könyve egy sajátosan fontos témakört világít meg a törökdúlás után Alföld újranépesítésének, egyúttal sokszínű társadalom- és agrártörténetének 1848 előtti folyamatából. Tárgyválasztását a régebbi és az újabb históriai munkálatok eredményeinek alapos megismerése, továbbá a régen a szívéhez nőtt Kunágota (Geöcztelep) múltjának feltárása döntötte el — a regionális történetírás szerencséjére és javára. Dáczer Károly nagyon helytállóan állapította meg, hogy az Alföldnek a Körösvidék magasságától délre, egészen a Duna vonaláig terjedő felére vonatkozóan a tudományos búvárkodások — a sok maradandó teljesítmény ellenére — hiányosak vagy aránytalanok. Az említett terület történeti irodalmában mintegy másfél évszázada jelennek meg a vármegyék, a városok, a jelentős múlttal rendelkező községek többnyire értékes monográfiái, a forráskiadványok, a részfeldolgozások. Ehhez viszonyítva is, meg a régebbi és a mostani szellemi erők teljesítő képességéhez képest is kevés figyelem jutott a közelmúltig a nagyobb térségeket egybefogó témákra. Ugyanez mondható el a XVIII. század utolsó negyedéig a meghatározó városok és községek benépesítésével, valamint jogviszonyaik rendezésével stabilizálódott településhálózat megerősödése utáni migráció mélyebb vizsgálatáról. A kutatási tradíciók bizonyára nem is tudatos követése mutatkozott meg abban, hogy a fentebb jelzett kiterjedésű alföldi területen a históriájuk szerint megalapozott folyamatosságra visszatekinteni jogosult települések „élet- és jellemrajza" vonzotta az érdeklődést. A polgári rétegekét is, amikor érdemeiket kívánták bizonyítani, sőt a gyarapodni akaró paraszti csoportokét is. Az önigazolás, a történetírás objektív művelőitől kapott közvetlen vagy áttételes elismerés a vármegyék vezető csoportjait, hagyományos családjait foglalkoztatta legerősebben. Az egyházak és papjaik is igényelték, meg is kapták a társadalmi hierarchia alapján elvárt elismerésüket. Ezt a szemléletet a történettudomány egyébként kiválóan felkészült, a feudális gyökerektől teljesen elszakadt, mértékadó művelői sem támadták. Azok sem, akik plebejus gondolkodásúak voltak, és a köztörténetben helyet adtak a parasztság históriájának. Az a sajátos helyzetű réteg, amely a kertészségek formájában létrejött telepítvények népességét alkotta, igen hosszú ideig csak marginálisan, nem meghatározó jellemzői szerint kapott említést a történetírás fő ágazataiban. A kutatás és a publikálás hangsúlya — érthető indítékok alapján — a jelentős lakosságszámú, a török utáni újjászületésben „zászlóvivő" szerepet kivívott városokra esett. Ebben nem volt nagyobb különbség a magánföldesúri függést lazítani képes Körös-Tisza-Maros vidéki mezővárosok, népes és tágas határú községek, illetve bécsi udvar tervei alapján a Bánátban és a Bácskában benépesített terület nagyobb települései között.