Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL

vagy hátrányos voltában. Amikor egy kertészség megalakulásának körülményeivel foglalkoztunk, megemlítettük, hogy a terület, a kincstári kertészetek megalakulása előtt, kiknek és milyen feltételekkel volt a bérletében. Ez nem véletlenül történt, mert a megtelepülni kívánó kertészek és a terület között igen sok esetben már volt valami kapcsolat. Az ilyen kertészségek lakói a szerződéskötéskor rendszerint kedvezőbb elbírálásban részesültek, mint azok, akik ilyennel nem rendelkeztek. Ennek kimutatása céljából a kincstári kertészségeket a 18. sz. táblázatba csoportosítottuk. Az I. csoportba azokat a kertészségeket soroltuk, ahol a kertészség egész területén, vagy ha bővítés történt, akkor határának egy részén, vagy a szerződést kötő falu, vagy népességének egy része dohánykertészként élt, a kincstárral, vagy annak haszonbérlőjével volt szerződése. Közülük Apácának, az 1820-ban bérlő által 100 numerusra telepített, és Ürményházának az 1817-ben a kincstár által létesített 60 numerusos kertészségnek már bérleti szerződése volt a kincstárral, ami társadalmi állapotukban előrelépést jelentett. A 74 ószentiváni kertész a kincstári bérlőnek alhaszon-bérlője volt. Beka és Töviskes, a két Maros menti kis kertészség szerződése 1843-ban járt le. Ezeket a kertészségeket a két alaprendelet szellemében átszervezték, és ahol erre lehetőség volt, kibővítették. A kimutatásban ezek a települések: „I. Régi kertészségek átszervezése" címen szerepelnek. A II. csoportba azok a kertészségek kerültek, melyeknél az anyaközségük bérelte ezt a területet, és a kincstár ezeknek a községeknek a kirajzásából, a bérletük helyén alakított kertészséget. Az elekiek bérlete helyén, főként eleki lakosokból alakult meg Almás, a magyarszentmártoni bérlet helyén jött létre, magyarszentmártoni lakosokból Aurélháza, és az apátfalviak királyhegyesi bérletén 60 apátfalvai kertész Királyhegyest alapította meg. Közös vonásuk alapján kapták a címüket: „II. Bérlőközségből kertészet. " A III. viszonylag legnépesebb csoportot azok a kertészetek alkotják, ahol a területet azelőtt is községek bérelték, de a kamarai uradalom zömében nem annak lakosaiból, hanem az oda jelentkezőkből szervezte meg a települést. Ambrózfalva és Alberti a pitvarosi pusztán, a pitvarosiak által bérelt területen települt. A kunágotai puszta 6. osztályát a pécskaiak bérelték, és ezt a területet kapták el a geöcztelepiek. Mednyánszkyháza területén azelőtt a csanádpalotaiaknak volt haszonbérletük. A székegyházi pusztának azt a részét, ahová a nagymajláthiak települtek meg, a tótkomlósiak bérelték. Ezért lett a csoport neve: „III. Új kertészség volt községi bérlet helyén." IV. A kisebb területeken nem mindenütt ismeretes az előző haszonbérlő. Jellemző erre a csoportra, hogy a kertészetben a numerusok száma az engedélyezett alsó határ, a 30 közelében van, sőt egy még azt sem érte el, és valamennyit németek alapították. Kisszentpétert, Kistelepet, Kovácsi-telepeseket, Magyarfakertet és Újhelyt „IV. Kertészségek volt bérleten" címen vontuk össze egy csoportba. Az ezen csoportok összehasonlítására szolgáló tényszámokat az egyes kertészségek adatainak csoportok szerinti összegezéséből és ezeknek a végösszegük százalékában kifejezett értékeiből és atlagaiból nyerjük. Az egyes kertészségek adatait a 9., 10., 11., 12., 14., és a 16. sz. táblázatok megfelelő rovataiból vettük át. A százalékban kifejezett értékeknek az összehasonlítási alapja mind a négy csoportnál a kertészetekben lévő