Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL

szonbérük 57,39 %, ami kisebb, mint a remélt dohánytermés részaránya, tehát alacsonyabb terhet jelent. A remélt dohánytermés és a terület részaránya a Marostól délre eső részen is majdnem egyezik, 40,98 % és 40,47 %, viszont kisebb a numerusok és a dohányföldek részaránya, 39,14 % és 38,02 %. Ezért itt átlagban valamivel nagyobbak a numerusok (9,6 ha) és valamivel magasabb termésátlaggal számoltak, s a földek haszonbére is valamivel nagyobb, 42,61 %. Legnagyobb mértékű a kertésztelepítés a pécskai kerületben. Az itt létesített 10 kertészetben 956 numerust (59,01 %) mértek ki, és a kertészetekben lévő dohányföld 60,45 %-áról a termés 57,80 %-át várják. Ugyanakkor a kertészetek 57,73 %-os területi részesedés mellett a haszonbér 55,77 %-át kell kifizetniük. Kisebb a numerusuk, nagyobb a dohányföldjük, de alacsonyabb haszonbért fizetnek. A szőregi számtartóság területén 2 kertészetben 280 numerusra (17,29 %) telepítettek kertészeket. A kertészetek területi részesedése 17,64 %, melyről a kincstár az összes dohánytermés 18,64 %-át reméli, annak ellenére, hogy a dohányföldjük csak 15,52 %. Haszonbéri fizetési kötelezettségük 22,34 %-ot tesz ki. Dohányföldjeik kisebbek, nagyon jó termést várnak, és magas haszonbért fizetnek. A csatádi kerületben 168 numerust (10,37 %) népesítettek be. A kertészetek területi részesedése 11,28 %. Ugyanott a kamarai uradalom az összes dohányterület 9,31 %át jelölte ki dohánytermesztés céljára, mely területről a dohánytermés 9,22 %-át reméli. Haszonbéri kötelezettségük részaránya viszont 11,94 %. Nagy numerusuk van, aránylag kicsiny dohányfölddel és remélt dohányterméssel, de magasabb haszonbérrel. (223. o., 17. és a 19. sz. táblázat 18. sorsz.) Igen nehéz lenne feleletet adni arra a kérdésre, hogy milyen mértékben emelte a dohánytermést az 1843/44-ben végrehajtott telepítés. Kétségtelen, hogy a ménes-szentannai, a csatádi és a szentandrási kerületekben valóban fejlesztés volt, de éppen ezekben a kerületekben kisebb a termelés. A tekintélyesebb mennyiséget képviselő pécskai kerületben már nem ilyen egyszerű az eset, mert a településeken folytatott dohánytermelést Apácán, Békán, Töviskesen figyelembe vették az 184l-es összeírásnál, és ezek nehezen számíthatók fejlesztésnek. Apátfalva dohánytermesztésének egy része bizonnyal a királyhegyesi bérleten történt, de adatok híján nehéz ezt megállapítani. Ebben a kerületben települt többi kertészség viszont valóban fejlesztést jelentett. A dentai kerületben Ürményházán a numerusok számát emelték. A szőregi kerületben és Új szentivánon voltak dohánykertészek, tehát kertészet bővítéséről volt szó. A kertészetekről szóló két alaprendelet a szerződési feltételeknek egy alsó és felső határt állapított meg. Ezért a megkötött szerződések a két alaprendelet által behatárolt értékek között elég nagy változatosságot mutatnak, kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. A kedvezőbb, az átlagos, vagy a kedvezőtlenebb kikötések vizsgálatára szerkesztettük a 18. sz. táblázatot (kimutatást), melyben azt nézzük meg, hogy a bérleti előzmények miként mutatkoznak meg a kertészszerződés egyes pontjaiban, azok előnyös