Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL

tőén azonos a haszonbérrel, 7 esetben kevesebb annál. Ha nem ismernénk a 15. sz. táblázat adataiból a kifejlett végeredményt, úgy Ambrózy br. ügybuzgalmát igen sokra lehetne értékelni. Mivel tudjuk, hogy ezek az adatok remények maradtak, azon csodálkozunk, hogy ezeknek az adatoknak hitelt adtak és elfogadták. Viszont azt is láttuk, hogy a szőregi és a Grosschmid-féle adatok elég közel állottak br. Ambrózyéhoz. Úgy tűnik tehát, hogy a kamarai tisztek ezeket az adatokat akkor a gyakorlatba átültethetőnek tartották. Évek múlva mások jöttek rá a telepítők tévedésére. Az egy numerust használó kertészektől az évenkénti bevétel előirányzata 158 ft 26 1/4 kr és 61 ft 30 kr között ingadozik, általában 111 ft 22 1/8 kr. A kertészektől ilyen nagyságú jövedelem-elvonásról véleményünket kifejtettük már, de kötelességünknek tartjuk megismételni, hogy túlzottnak és károsnak tartjuk. A várható összes bevételek 1 ha-ra jutó átlaga 11 ft 59 4/8 kr, ami 1 kat. holdra vetítve 6 ft 54 kr, kisholdanként pedig 4 ft 44 5/8 kr. Emlékeztetőül csak annyit, hogy a régi haszonbérből 1 ha-ra 5 ft 6 1/8 kr jutott, és ez kat. holdanként 2 ft 56 1/8 kr, míg kisholdanként 2 ft 1 1/8 kr. A kertészetek életképessége, gazdasági stabilitása érdekében nem lett volna szabad ilyen méretű bevétel-növekedést még előirányozni sem, mert ez a szemlélet nemcsak itt, hanem más vonalon is kártékony hatású volt a kertészettelepítés mozgalmára. Ezenfelül az egész csak illúzió volt, melyet a kertészetek beindulása után keserű kiábrándulás követett, s az 1850-es évek elején lázas munka a menthetőnek megmentésére a dohánytermesztés érdekében. Érdemes ezeket a reményeket összehasonlítani a kamarai kerületek dohánytermesztési adataival, hogy bepillantást nyerhessünk abba, milyen változást reméltek a kertésztelepítéstől a dohánytermesztés érdekében, hol és milyen változást ígértek ezek a ténykedések. A 17. sz. táblázat emellett arra is lehetőséget ad, hogy a Marostól délre és északra elterülő kamarai birtokokon végbement változásról, annak méretéről összehasonlítást adjon. A telepítést megelőző termesztési adatok br. Ambrózy 1842. szeptember 13-i és 1843. május 4-i 207-es elnöki jelentéseiből valók. A többi adatot kellő feldolgozás után a 15. sz. táblázatból vette át a szerző. Szembetűnő, hogy a kertésztelepítés ott sikeresebb, ahol volt annak előzménye. Mennyiségben és %-os arányban ott a legjelentősebb a fejlesztés, ahol azelőtt is nagyobb mértékű dohánytermesztés folyt, tehát a pécskai tiszttartóság és a szőregi számtartóság területén. A telepítés után várt dohánytermés összegéből ezek a területek 57,80 %-ban illetve 18,64 %-ban részesedtek. A dohány zömét továbbra is a Marostól északra lévő rész adja, de a déli területek %-os aránya és várható terméseredménye a tervben jelentősen emelkedett. Ezt igencsak arra utaló jelnek kell tekintenünk, hogy a kamarai uradalom a déli részeken is erőteljesen fokozni kívánta a területén a dohány termesztését. A északi részeken az összes dohánytermés 59,02 %-os arányát alapul véve szemünkbe tűnik, hogy itt van a numerusok 60,86 %-a és a dohányföld területének 61,98 %-a, míg a kertészetek területi részesedése 59,53 %, tehát alig magasabb, mint a remélt dohánymennyiség aránya. Ebből ezért jogosan arra lehet következtetni, hogy az északi területen valamivel kisebbek a numerusok (9,08 ha), de a dohányföldek ugyanakkor nagyobb területűek, mint délen. Igaz viszont, hogy ezzel a tehertétellel szemben a ha-