Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL

Ésszerűbb és becsületesebb jövedelemelosztású rendszerrel mind a két fél nyerhetett volna, de ilyen elvek megvalósítása mellett mindkettő vesztes lett. Ambrózyra és a kamarai uradalomra nézve egy régi közmondás igazsága valósult meg: „Aki sokat markol, az keveset fog." Ürményháza esete nem véletlen. Ennél a kertészeméi valójában kedvező haszonbéri feltételeket szabott meg a kincstári uradalom. Numerusának használatáért készpénzben a legkevesebbet fizeti, de ugyanakkor az egy numerusra eső legnagyobb dohánybevétellel itt számolt a kincstár. Ha ezt az alacsony haszonbéri rendszert párosították volna a dohány termesztési kedvet előmozdító intézkedésekkel, akkor ezek a kertészetek egészen más jövő előtt állottak volna. Enélkül azonban az Ambrózy br. által numerusonként átlagban remélt 15 bm és 16 f helyett Olay adatai alapján 5 bm és 1 fonttal kellett megelégedni, ami a vártnak nem egészen egyharmada. A kincstári tisztek gondolkodásmódjában kiemelt szerepet kapott a bevételek fokozásának elősegítése, támogatása. Kirívó példája ennek, hogy a temesi jószágigazgató minden egyes kertészszerződés mellé jövedelmezőségi kimutatást készített, a szerződések ratifikálásra történő felterjesztéséhez ezt mellékelte, és a mai napig is ezeket a kimutatásokat a szerződéssel együtt őrzik, mint azok elválaszthatatlan mellékletét. A következő táblázatban ezeket az adatokat közöljük a MOL Mikrofilmtár 4426 sz. doboza és a szerző dokumentum-gyűjteményéhez csatolt táblázat alapján. Megjegyezni kívánjuk, hogy Aurélháza és Újhely ott lévő adatait nem vehettük át, mert azok az egész pusztára vonatkoztak. Az ott levő részadatokból azonban a kertészet területére vonatkozó részeket össze lehetett állítani, és ezeket közöljük. A kertészetek sorrendjét a kincstári uradalomnak a kertészetekből várható többletbevételeinek csökkenő sorrendjében állítottuk össze. Az első három számoszlop a kertészetekre vonatkozó kincstári számításokat tartalmazza. Ezek a kimutatások a kincstárnak a kertészetekből várható összes bevételeit, a kertészetek területének eddigi bevételeit és a várható többletet nyújtják. E három számoszlop adatait dolgozta fel a szerző a kertészeteken belül egy numerusra és a kertészet egy hektárára vetítve, hogy lássuk a kertésztelek ill. a területegység várt terheit. Kimutatjuk azt is, hogy az összes bevételen belül milyen %-os aránya volt az eddigi haszonbérnek, és mi a %-os aránya a többletbevételnek. A 14. és 16. sz. táblázat külső formájában nagy hasonlóságot mutat, de adatai merőben mások. A 16. sz. táblázat a kertészetek területének régi haszonbérét veti egybe a kertészetekből várható bevételekkel, míg a 14. sz. táblázat a kertészek pénzbeli és természetbeni szolgáltatásait vizsgálja. A 16. sz. táblázat összeállításának célja, hogy bemutassuk, miként igyekezett megnyugtatni a temesi jószágigazgatóság a felsőbb hatóságait, hogy a kertészetek létesítése nemhogy nem jár jövedelem-kieséssel, hanem ellenkezőleg, a bevételek jelentős emelését tette lehetővé. Ennek igazolására elég összehasonlítani a táblázat két számoszlopát, a kertészetek területének eddigi haszonbérét és a kincstári uradalomnak a kertészségekből várható többletbevételét. Minden kertészeméi van többletbevétel, és 12 esetben ez meghaladja az eddigi haszonbéreket is. 3 esetben a többlet durván háromszorosa a régebbi haszonbéri bevételeknek, 4 esetben kétszeresének a közelében van, 5 esetben megközelí-