Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL
2,30 ha, a kertészetek közül a legnagyobb, a kötelező dohányföld területe Kisszentpéteren, Kistelepen és Ürményházán, a szentandrási és a dentai kerület telepítvényein. 1,98 ha a dohánytermő terület a pécskai tiszttartóság területén a következő kertészetekben: Almás, Apáca, Nagymajláth, Geöcztelep, Ambrózfalva, Alberti, Királyhegyes, Töviskes és Mednyánszkyháza. 1,73 ha volt a kötelező feles dohányföld területe a csatádi kerülethez tartozó Aurélházán és Újhelyen, a szőregi számtartóság két kertészetében, Kübekházán és Ószentivánon, a szentandrási kerület egy kertészetében, Kovácsiban. 1,58 ha-on termelt feles dohányt a két kedvezőtlen területi adottságú kertészet: Beka és Magyarfakert. (222. o., 12. és 19. sz. táblázat 10. sorsz.) A kertésznek nagyon fontos, hogy milyen nagyságú területen kellett feles dohányt termelnie, mert a nagyobb terület több munkát igényelt, nagyobb volt a munka-erőszükséglete. A legnagyobb 2,30 ha és a legkisebb 1,58 ha különbözete 0,72 ha, ami 1 és 1/4 kat. hold. Ez elég tekintélyes különbség, és ezért irigylésre méltó Beka és Magyarfakert. A numerusban a kötelező dohány föld átlaga 1,92 ha, ami megfelel 3 538/1600, vagy 4 938/1100 holdnak, vagyis a 3 kat. dohányföldet művelők számára kedvező, de a 4 kat. holdasnak nem, míg az öt kishold dohányfölddel rendelkező kertészek 162 négyszögöllel művelnek meg az átlagnál nagyobb területet. Ez többlet, de nem jelentős. A 4 kat. hold (2,30 ha) és az öt 1100 négyszögöles hold (1,98 ha) tekintélyes területet vessz el a kertésztelekből dohánytermelésre, lényegesen több munkát kíván, mint a 3 kat. hold (1,73 ha) vagy a pécskai kerületben honos 4 hold (1,58 ha). A módosításra Ambrózy br. engedélyt is kapott, módjában lett volna csökkenteni 1,73 ha-ra, ill. 1,58 ha-ra a dohányföldek nagyságát, utólagosan még Ürményháza esetében is, 596 de nem redukálta azokat. A kertészcsaládok ezzel a nagyobb, feszített feladattal nehezen birkóztak meg, és ez is elősegítette a kötelező feles dohánytermesztés megszűnését. Azokban a kertészetekben, ahol ezt a kedvezményt megkapták, ott megvolt ennek az ára is, lásd Békát és Magyarfakertet. Békán a terület nem nagyobbítható meg, és a korlátozott mértékben rendelkezésre álló szántóterület másképp nem volt felosztható 21 numerusra. Magyarfakerten is kevés a szántó, és itt ezért kisebb a kötelező dohányföld területe. Nem véletlen, hogy a Glogovácról jelentkezők nem voltak megelégedve a föld minőségével, és szerződési szándékuktól visszaléptek. Ezért települtek megkésve Magyarfakertre az újpanátiak. 597 E két kertészségben a kisebb dohányföld aligha ellensúlyozta határának gyengébb minőségét. Tekintettel az eltérő nagyságú numerusokra és dohány földekre, az egészről csak akkor kapunk hű képet, ha a kötelező dohány földet a numerus területének százalékában fejezzük ki. 18 % körüli eredményt mutat Aurélháza, Kübekháza, Oszentiván és Újhely. 19 %-nál valamivel magasabb a részarány Békán és Magyarfakerten. 596 U. L. 1843. július 6. 4896/P.P. 597 D. K. Dok. 245. p.
