Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

XII. MEGKÖTÖTT SZERZŐDÉSEK ÉRTÉKE A KERTÉSZEK ÉS A KINCSTÁR SZEMPONTJÁBÓL

A legelő átlagos területe a numeruson belül 1,22 ha, részesedési aránya 13,82 %. Legnagyobb a legelőterület Nagymajláthon 2,37 ha, legkisebb a Kovácsi-telepeseknél és Kistelepen, ahol mindössze 1 kat. hold, viszont ezeken a helyeken ennél kétszer ekkora rétet kaptak a kertészek. Egy ha-on felül van a legelő juttatása numerusonként Albertin, Almáson, Ambrózfalván, Apácán, Aurélházán, Békán, Geöcztelepen és Magyarfakerten. A többi kertészségben 1 ha-on alul van a legelő területe. (222. o., 10. és a 19. sz. táblázat 8. sorsz.) A házhely átlagos területe 0,46 ha, a numerusok átlagának 5,17 %-a. Aurélháza, Kisszentpéter, Kistelep, Kübekháza, Oszentiván, Ujhely és Ürményháza háztelkei 0,5 hektárosak, vagy ennél valamivel nagyobbak. 0,4 ha-os háztelke van Albertinek, Almásnak, Ambrózfalvának, Apácának, Békának, Geöcztelepnek, Királyhegyesnek, Mednyánszkyházának, Nagymajláthnak és Töviskesnek. A kis szántóterülettel rendelkező kertészetekben területszűkében voltak, és ezért Magyarfakerten 0,32 ha és Kovácsiban 0,29 ha a házhely nagysága (222. o., 10. és a 19. sz. táblázat 9. sorsz.) Érdemes összehasonlítani ezeket a számokat a megyékben, illetve az országban kialakultakkal. Sajnos ezt csak 50 évvel későbbi adatokkal tudjuk megcsinálni, mert a mezőgazdaság első komoly felmérését az 1895. évi VIII. tc. rendelte el. Ennek az illetékes megyékre és az országra vonatkozó földhasználati megállapításait tartalmazza a 11. sz. táblázat. Tekintettel arra, hogy ezeket a tényszámokat nem abszolút értékeik, hanem %os viszonyszámuk szerint vethetjük egybe a kincstári kertészetek adataival, ezért a kat. holdakban megadott értékek alá írtuk a %-számaikat. A szőlő, az erdő és a nádas nem szerepel a kertészetek területében. Ezért e három művelési ágnak a mutatóit egy számoszlopba vontuk össze. A megyék összegzésénél és Magyarország adataival kapcsolatban külön-külön is feltüntetjük a kert és a nem termő terület értékeit, de együttes %számaikat is közöljük, mert véleményünk szerint ez közelíti meg legjobban itt a házhely fogalmát, melyben nemcsak a ház, de a kert is, és a kertész gazdasági udvara, szérűskertje is szerepel. A megyék földhasználati adatai mellett tüntetjük fel az új kertészségek, és a numerusok számát. Ebből a párhuzamba állításból fogjuk levonni következtetéseinket. A táblázatban a megyéket szántóterületük százalékos arányának csökkenő sorrendjében tüntettük fel. A mezőgazdaság és a gyepterület 1840-es állapota ismeretlen marad ugyan, de ez arra mégis jó, hogy a kertészetek területének akkori művelési ágak szerinti megoszlását, egy 50 éves távlatban fejlődő mezőgazdaság adataival együtt láthassuk, mert előremutató jellegük ezeknek a kincstári kertészségeknek igazában így domborodik ki. Vizsgálódásunkat a gyepes területekkel kell kezdenünk, mert a legnagyobb változás ezen a területen következett be, hiszen ez az 50 esztendő a gyepterületek feltörésének idejére esik, amit az egyre szaporodó népesség ellátása és foglalkoztatása kívánt meg. Ezeket a kincstári kertészeteket Arad, Csanád, Temes és Torontál vármegyékben telepítették. A négy megyében a XIX. század végére 6,11 % rét részesedése, a kincstári kertészségekben már 1844-ben 6,77 %, a legelőnél a megyék századvégi átlaga 13,62 %, a kertészeteknél telepítéskor 13,82 %. A kertészetek területükön jó 5 évtizeddel hamarabb kialakították nagyjából azt az arányt, ami a 4 megye területén 50 év múlva következett be. A mezőgazdasági kultúra fejlődése terén ez a kincstári kertészetek nagy útmutatása.