Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
XI. A KINCSTÁRI KERTÉSZSÉGEK MEGALAKULÁSA, MEGTELEPEDÉSE
használatát biztosították számukra. Egy hold beltelket és egy hold földet kaptak a határban a kovács és a bognár mesterek. Érdekes, hogy a geöcztelepi babonás kertészek a kovács számra a 13. számot viselő beltelket juttatták, de ugyanakkor az utca másik oldalán a 13-as házszámmal pontosan szemben, a 119. szám alatt a bognármester részére jelölték ki a portát a kertészfalu főutcájában. 560 Az ürményháziak szerződését 117-en írták alá. Ebből 100 dohánykertész és 17 mesterember volt. Míg a kertészek a házhelyekért 24 krt-t, addig az iparosok 36 kr-t fizettek. Szépen példázza ez az eset, hogy a régi, nem kincstári kertészségben mennyivel több mesterember volt, és ezeknek a kincstári kertészségekben élő dohánykertészeknek mennyivel több mesteremberre lett volna szükségük. Ez az egyetlen kertészszerződés, amelyet a mesteremberek is aláírtak a telekjuttatás miatt. 561 Ürményháza mint régebbi település az új viszonyok között ezzel kívánta biztosítani a megszokott régi mesteremberek tevékenységét. * Ambrózy jelentéséből nagyon szépen kiviláglik, hogy az új kertészségek lakói nem messziről, hanem a közelben lévő helységekből települtek át. Sajnos, a régebbi monográfiákban nem tesznek különbséget az áttelepülés és a születés helye között, és a születés helyét teszik meg az áttelepülés helyének. Bencsik munkája 562 az első, mely megpróbálkozik a két fontosnak mondható adat szétválasztásával. Ennek hitelt érdemlő eredeti dokumentumok alapján történő összegyűjtése nem kis feladatot jelent. Legtöbb esetben ma már teljes mértékben nem is rekonstruálható. Ennek ellenére a lehetőségek szabta határon belül, amennyire lehet, ezt a kérdést érdemes tisztázni, és az áttelepülés és a születés helyét egymástól el kell választani. A kettő ugyanis a rendkívül mozgékony dohánykertészek esetében csak ritkán egyezik meg, nem szabad tehát a két fogalom közé minden esetben kitenni az egyenlőségjelét. Célszerű lenne szétválasztani az alapítókat is a későbbi betelepülőktől, akiket a település megtartóinak kellene tekintenünk. A messziről való áttelepülés sokkal nehezebb, és Ambrózy is eredménytelenül kísérletezett vele, amit a Kisnógrádi telep létrehozásának sikertelensége is igazol. A Nógrád megyében levő Barna urbariális község lakóit egy Heves megyei földbirtokos rábírta, hogy terméketlen hazájukból vándoroljanak ki, de késve érkeztek meg. A pécskai tiszttartói hivatalhoz, majd br. Ambrózyhoz fordultak, hogy Pereg pusztán 100 kertészcsaláddal megtelepedhessenek. Az előírt feltételeknek eleget is tettek a hiteles tanúk előtt tett nyilatkozatukkal, hogy a fenti pusztarészt át akarják venni, valamint korábbi magatartásuk és anyagi viszonyaik igazolásával, a megkapott elbocsátó levelükkel, főbíró igazolásával, hogy sem a megyének, sem a földesuraságnak nem tartoznak, és a 100 házas dohánykertészség létesítésére szóló kérelmükkel a kijelölt időpontban pontosan megjelentek. Elbocsátási idejük 1844. március 12. volt. Ősszel lejöttek, és elvégezték a kertészek szokása szerint a kenyérgabona vetését is. A szerződést ez alkalommal átvették, hogy annak aláírása után, 1844. március 12. elmúltával végleg le fognak jönni. Br. 560 D. K. G. K. 33. p. 561 MOL E 148. NRA Fasc. 1874. N° 69. 562 BENCSIK JÁNOS: Kunágota kertésztelep paraszti társadalma 1844-1871. A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. Tanulmányok és forrásközlemények. Békéscsaba, 1988. 204-214. p.
