Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
XI. A KINCSTÁRI KERTÉSZSÉGEK MEGALAKULÁSA, MEGTELEPEDÉSE
mesi jószágigazgatóság, a pécskai tiszttartó javaslatával egyetértve, kertészenként további 40 pft, összességében 5260 pft kiutalását sürgősen kéri a magyar kamarától, ahol már 1844. március 27-én elrendelték a kért összeg kifizetését az előírt elővigyázatossági feltételek mellett. 516 A „kőkeményre" tűzrendészeti okból volt szükség. A kertészlakás közepén, az első és a hátsó szoba között volt a konyha és a pitvar. A pitvarból nyílt az ajtó az udvarra, az első és a hátsó szobába. Ezt a konyhától mestergerendát alátámasztó, az első és hátsó szoba falából kiinduló jó egy méternyi fal választotta el. A konyhából lehetett fűteni mind a két szobában levő kemencét, és ezek füstje a konyha feletti szabadkéménybe torkolt. Ezt emlegették „kőkemény" néven, mert téglából építették. Ez a konyha hátsó falára, a szobák és a konyha közötti közfalakra és a konyha pitvari oldalán a mestergerendára, a padlástér magasságában épített boglya alakú, téglából készített tágas szabadkémény volt, aminek tetején téglából készült tágas, a födél gerince fölé magasodó jó formájú kémény épült, melyet kiképzéséből ítélve aligha készítették azt a kertészek. A füst a szabadkéményben lehűlt, a benne levő szikra kihunyt, mielőtt a szabadba távozott volna. Ily módon a gyúlékony anyagból készült zsúp-, nád-, zsindely- szalma- és kukoricaszár-tetők tűzvédelmét szolgálta. A szabadkéménybe rudakat építettek be vízszintesen és a füstölni valókat disznótor után ide aggatták fel. 1844. február 28-án Ambrózy br. helyettese a magyar kamarától 100 mednyánszkyházi kertész részére 50 000 tégla kiutalásának engedélyezését kéri egyetemlegesen kötelezvény kiállítása ellenében, ezrenként 3 pft 15 kr-ért, 1845 őszén történő fizetési feltétellel. A kertészenként kért 500 db téglából kútra 300 db, kéményre 200 db szükséges. 1844. március 20-án a magyar kamara az uradalom nagylaki készletéből a kért mennyiséget kiutalja a fentebb említett feltételek mellett. 517 A dohány kertészek szegény emberek voltak, a dohánykereskedőktől kapott előlegek éltették őket, tulaj donképpen a dohány kereskedők így finanszírozták a dohánytermelést, biztosítva maguknak a kertészek által termelt dohány mennyiségét. Az apácaiak a kincstárral 1843. október 31-én kötött szerződés előtt a Kopelly cégtől a jövő évi dohányra nagy összegű előleget vettek fel, amit a szerződés megkötése után vissza kellett fizetniük. 1844. március 21-én a temesi jószágigazgató helyettese előterjesztést tesz az apácaiak ügyében kertészenként 60 ezüst ft előleg kiutalására, részben dohánypajták építésére, részben adósságaik megfizetésére. Mivel a kertészetekről szóló alaprendelet adósság megfizetésére adandó előleg kiutalására a magyar kamarát nem hatalmazta fel, ezért az udvarhoz tesz előterjesztést 146 ház után adandó 60 ezüst ft, összességében 8760 ezüst ft előleg kifizetésének engedélyezéséről. 518 Ennek kifizetését az 1844. május 6-án kelt 13 541/266. sz. udvari leirat engedélyezi. Közben a Kopelly cég peres úton 14 067 pft 49 kr követelést támaszt az apácai dohánykertészekkel szemben. Az ítélet végrehajtásának megakadályozására az 1844. május 14-én kelt és 19 137/389. számú udvari leirat ezért a kiutalási keretet kegyként 14 400 ezüst ft-ra emelte, hogy az árveréstől megmentse az apácaiakat. 519 A perre azért került sor, mert 1844-ben még mindig 516 D. K. G. K. 27. p. 517 MOLE73.185.cs. 518 MOL E 73. 185. cs. 519 MOLE73.185.cs. 16. k. 9469/9-1844. Bánat. 16. k. 11 491-1844. Bánat. 16. k. 19 504-1844. Bánat.
