Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
XI. A KINCSTÁRI KERTÉSZSÉGEK MEGALAKULÁSA, MEGTELEPEDÉSE
kon már a gazdasági alapokat rakták le. Az időszerű gazdasági munkák elvégzésével és az őszi gabona a kijelölt nyomásban történő elvetésével a jövő évi kenyerüket biztosították. Ez utóbbiban a szegényebbeknek segítségére volt a kincstári uradalom a vetőmag megelőlegezésével. Ezt a termésből természetben kellett visszaadni. A kor szokása szerint ez nem tiszta búza, hanem kétszeres volt. A leendő kertészek rövid munkás együttlétük után szétszéledtek, mindenki visszatért a lakhelyére, és az 1843-ban termelt dohányt előkészítették átadásra, felkészültek a tavaszi építkezésre, a tavaszi gazdasági munkákra és a dohánytermelésre. Nem tartalmazott a szerződés erről egyetlen pontot sem, de egy kertészet belső harmóniájának megteremtésében mégis igen fontos, hogy egy telepre, amennyire az lehetséges, azonos felfogású, életszemléletű és egy nyelvet beszélő emberek kerüljenek. A kertészetekről szóló első alaprendeletben az szerepel, hogy a dohánykertészek kiválasztásakor nem szabad hitbeli különbséget figyelembe venni. 508 A telepítést kivitelező br. Ambrózy mégis arra törekedett, hogy ugyanazon településen a kertészek — amennyire az lehetséges — egy vallásúak legyenek, és nyelvüket tekintve egy nemzetiséghez tartozzanak. 509 Valójában, mint a 8. sz. táblázat is mutatja, a kincstár egy kertészség területére azonos anyanyelvet beszélő és ugyanazt a hitet valló kertészekkel kötött szerződést. Ennélfogva településein egységes szellem uralkodhatott, lakosainak egyféle imaházról vagy templomról, iskoláról kellett gondoskodnia. Ezért történhetett meg, hogy a dombegyházi kertészek két kincstári kertészetet is alapítottak. 1844-ben a Nyéky-Dombegyházán lakó református kertészek a székegyházi pusztán más falvakból jöttékkel együtt Nagymajláthra telepedtek 510 , míg a Bánhidy-, és Marczibányi-Dombegyházán lakó katolikus kertészek a környékbeli falvak áttelepült lakosaival együtt felépítették Geöcztelepet, Kunágota puszta 6. osztályán. 511 Nem csodálkozhatunk azon, hogy a dombegyháziak két kertészség telepítésében is kivették a részüket, hiszen itt egy puszta határán belül feltűnően sok kertészséget találunk, melyek már 1841-ben is szokatlanul népesek voltak. 512 Korán tavasszal, enyhébb időjárás esetén már tél végén harmadszorra, de már véglegesen egybesereglettek a kertészek, hogy házaik felépítésével megalapítsák kertészségüket. Anyakönyvi adatok szerint Kunágota puszta 6. osztályán 1844. február 17-én a geöcztelepi kertészek már kint voltak a pusztán. 513 Ha volt a pusztán valami épület, mint a kunágotai pusztán, akkor a házak felépítéséig ott szorongtak 514 , ha nem, akkor a portákon ideiglenesen készített sátorban húzták meg magukat a beköltözésig. A kertészéletnek a legnehezebb szakasza volt a megtelepülés. Kutat kellett ásni, ház, istálló, dohánypajta építésén fáradoztak, dohánypalántát kellett nevelniük, és a határban is a gazdasági munkák vártak rájuk. A háziasszonynak ilyen viszonyok között dolgozva el kellett látnia a családot is. Embert próbáló nehéz idő volt ez a letelepedési időszak. A 508 U. L. 1843. február 4. 9396/P. P. 509 Ambrózy 1843. december 31. 510 Nagymajláth mai neve Nagyér. K. J. Nagyér 22-29. p. 511 D. K. G. K. 40-41. p. 512 O. F. 1978. 100. p. 513 D. K. G. K. 27. p. 514 D. K. G. K. 27-28. p.
