Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
X. A SZERZŐDÉSKÖTÉS IDEJE
sát a kertészeten belül egyöntetűen szabályozták. Három nyomás esetén dohány, őszi kalászos, tavaszi kalászos, míg négy nyomás használatánál dohány, őszi kalászos, kukorica, tavaszi kalászos váltotta egymást. A négy nyomást maguknak kiharcoló kertészségek jelentős előnyt élveztek, hiszen 5 kishold kukorica termésével nagyobb volt a bevételük, ami jelentősen hozzájárulhatott gazdasági megerősödésükhöz. Almáskamarás és Apáca azért kapta meg ezt a kedvezményt br. Ambrózy tói, mert bérlő községek voltak, és vállalták, hogy kertészszerződéssé alakítják át az eddigi bérletüket. A negyedik pont a kertészt a fele dohánytermés térítésmentes átadására kötelezi a dohányföld haszonbéreként. A dohány felezésére — a csomózott leveleket az első forrás után — a kertészség területén erre a célra kijelölt helyen két hasonló garmadába kell elosztani. Ezek közül kiválasztja és birtokába veszi az egyiket a kincstári uradalom a maga számára. A kertésznek jutó fél dohánytermésre a kincstári uradalom fenntartja magának az elővételi jogot. Ezért a kertész köteles bejelenteni eladási szándékát és annak körülményeit. A kincstári uradalom 8 napon belül köteles erre határozottan felelni. Ezen ideig nem szabad a kertésznek a dohányát eladni. A kincstári uradalom szerződésszegésnek tekinti a dohánylevelek széthurcolását, csempészetét, az elővételi jog kijátszását. Ilyen esetben a királyi kincstári uradalom élhet a később meghatározott jogával. Dohányt csak az erre kijelölt nyomásban szabad termelni, a másik két (három) nyomásban tilos dohányt ültetni. Az itt termesztett dohányt a kincstári uradalom minden kárpótlás nélkül elkobozza. Ez a szerződés egyik legsúlyosabb és leginkább vitatható pontja. Más és korszerűbb módszert találhattak volna arra, hogy a kincstár vásárolhassa fel a dohány egész megtermelt mennyiségét. Ambrózy jövedelmezőségi számításai szerint a dohányföldnek annyi jövedelmet kellene biztosítani, mint a többi föld haszonbére. 427 A számításokban lévő sok szépítés ellenére kétségtelen tény, hogy a fél dohánytermés térítésmentes átadása nagy jövedelemvonást eredményezett, ami kedvezőtlenül hatott a termelési kedvre és így a dohánytermesztésre. 1848-ban, az első adandó alkalommal ennek megszüntetését kérték, és még a Bach-korszak sem volt képes a kötelező feles dohánytermesztést visszaállítani a kincstári kertészségekben. Az ötödik pont kimondja: A dohánytermesztés elmulasztását, vagy a föld rossz megmunkálásának ismétlődését szerződésszegésnek tekintik, és ezért a bérletből kizárhatják az ilyen kertészt. Ugyanez a pont kimondja, aki a dohányt hanyagul műveli vagy a dohánytermesztésre kerülő földjébe mást vet, minden hold után 10 ezüst ft pénzbírsággal sújtható. Ez a szankcionálási lehetőség vezetett az 1848/49-es dohánytermelési mulasztás megtorlására. A kertészségek a pénzügyminisztériumtól a dohánytermelés alól mindkét évben felmentést kértek és kaptak, de a kamarai birtok apparátusa a régi nyomvonalon haladt, és az egykori és továbbra is funkcióban lévő szervei kiszabták a büntetéspénzeket a kertészetekre. Ez a nagyon is kétélű fegyver vezetett a kertészetek módfeletti eladósodásához, rekordösszegű tartozások kimutatásához. Önhibájukon kívül jutottak így ezek az emberek lehetetlen helyzetbe. Az illetékes pénzügyi szervek véleménye is nyugAmbrózy 1842. szeptember 13.
