Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)

VIII. A SZERZŐDÉS ELŐTTI UTOLSÓ SIMÍTÁSOK

vezett nekik azelőtt az alsóbb hatóság vagy a tisztviselők, annál inkább úgy érzik, panasszal élhetnek a régebbi állapotok mindennemű megváltoztatása ellen, és az alázatos kérés álarca alatt passzív ellenállást fejthetnek ki az új intézkedéssel szemben. Ezeknek a szegény, egyszerű embereknek a tanácsadói olykor kamarai tisztviselők, kiknek kilétét könnyű kitalálni, de nehéz őket teljes bizonyossággal megnevezni. Ezek ahelyett, hogy a felsőbb utasításokat a kamarai uradalom érdekében végrehajtanák, ezeket akadályozzák, és a parasztoknak kérvényt írnak az uradalom ellen. Éppen ezért Ambrózy br. arra a meggyőződésre jutott, csak az esetben foghat eredményesen a telepítéshez, ha ebben a kérdésben a legfelső akarat megnyilatkozott, és amiről az itteni kamarai körökben egyikmásik tervezgető mint kívánságról, elgondolásról, álmodozásról beszélt, az határozott rendszerként kerül kidolgozásra. Ezért a dohánykertész-telepítés a legfelső leirattal veszi kezdetét. A folyamat az utolsó 3 hónap alatt megszilárdult, ezért bízik abban, hogy az év végéig az uradalom szabad rendelkezésébe visszakerülő birtokrészeket, valamint a szőregi uradalom überlandjait bizonyosan be lehet telepíteni a dohánykertészekkel.

343 Mint rátermett kamarai tisztviselőt dicséri Mayer dentai kamarai tiszttartót és Putnik pécskai helyettes tiszttartót, és elmarasztalja a csatádi kerületben Schubert tiszttartót, akinek egy esztendeje van a teljes nyugdíjjogosultsághoz. Ezután sorra veszi az egyes kertészetekre vonatkozó intézkedések végrehajtását az 1843. február 4-i udvari leirat abc pontjai szerint. ad a./ A majláthfalviak az 1843-ik évre nem vállalták a turegyházi pusztán az uradalmi ugarokon és a kukoricatermesztésre szántó földek egy részén a feles dohánytermesztést. Bízik abban, ha ezeket a földeket azzal a feltétellel kapják meg, hogy dohányt kell termeszteniük, akkor hajlani fognak erre. Ugyanez a helyzet a Tranova-beliekkel is. ad b./ A majláthfalviak szerződése 1845. október végén jár le. Jelenlegi szerződésükkel erősen meggazdagodtak. Az általuk használt föld jó minőségét jól ismerik, és egy pillanatig nem kételkedik, hogy elfogadják a legfelső leiratban foglaltakat. Az 1844. év végéig kell erről nyilatkozniuk. Ha nem akarnának dohánykertész-szerződést kötni, úgy — tekintve a talaj kiváló minőségét — jelentkezők százával jönnének szívesen. ad c./ Vadászerdő egy részének kiirtásáról postafordultával Ambrózy külön jelentést tesz. ad d./ Ürményháza készséggel elfogadta a legfelső leiratban foglalt feltételeket. A dohánykertészek száma 60-ról 100-ra emelkedett. Házanként 16 kat. holdat kapnak. Az egész területet újra felmérette, és a szentjánosi allodiatúra felhasználásával új beosztást kapott. A szántók után fizetendő 4 ezüst ft bérleti díj fizetését vállalták. A dohánymagot el is vetették. Nincs más hátra, mint velük a bérleti szerződést megkötni. ad e./ A dentai egykori rizsültetvényen a telepítés nem történhetett meg, mivel az erre kiszemelt scheiri 295 holdnyi rész csak 1844. október végén kerül vissza a kamarai uradalom szabad rendelkezésébe. Tekintve, hogy scheiri überland bérlői ismét hátralékban vannak a bérleti díjak fizetésével, a temesi jószágigazgatóság bérletüket felmondta. Ebből kifolyólag 1843. november l-jén a legfelső leirat értelmében nem áll útjába semmi e kertészség létrejöttének. A későbbi telepítés miatt a kamarai jövedelmek nem károsodnak. Ambrózy 1843. május 4. 206/eln.