Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön 1843-1844 - Dél-Alföldi évszázadok 10. (Szeged, 1998)
VII. FONTOSABB TUDNIVALÓK A TELEPÍTÉS RENDELETTÁRÁBÓL
takertjének gondozására Szép István kertésszel egy évre kötött szerződésének jóváhagyását kéri a 241. számú és 1844. február 13-i felterjesztésében. (A kertész díjazása évi 80 ezüstforint készpénz, 16 pozsonyi mérő kétszeres, 10 pozsonyi mérő szemes kukorica, két köböl szalma és egy köböl tűzifa.) Lehetőleg olcsó elhelyezés végett az aradi kamarai építészmérnöknél kezdeményezi a szükséges intézkedések megtételét. A tiszttartói hivatal a mintakertből 1061 ezüstforint 10 kr hasznot remél. 331 A hivatalos rendelkezésekből, és az ezzel kapcsolatban elmondottakból, úgy hiszem, nem egészen világos, hogy a kísérletekre miért van szükség. A kertészségek alapításának idején Magyarország termelte a legtöbb dohányt Európában. Az Osztrák Dohányjövedék 1845. évi felvásárlása 240 000 mázsa. A hazai termelés nemcsak az ország és az Appaldó szükségletét elégítette ki, hanem Trieszt, Francia-, Porosz-, Szász-, Bajorország és Svájc nyersdohány-szállítója is volt. Erre az időre tehető Európában és nálunk is egy új dohányzási divat, a szivarozás megjelenése és térhódítása. A magyar dohánytermelés elsősorban a hazai önellátásra volt berendezkedve, és jó pipadohányt termelt. A magyar dohány kertészek a pipadohány-termesztés technológiáját ismerték és tudták, és a magyar fajták is ennek a célnak feleltek meg. Szontagh ugyanakkor fájlalja, hogy sok százezer forintot adunk ki amerikai szivarokért, amikor mindezt magunk olcsóbban is meg tudnánk oldani, a hazai és a külföldi piacot olcsóbban el tudnánk látni szivarral. 332 Minderről dr. L. A. Krause a Promemoriájában nem számol be, csupán azt említi, hogy ez 1840-es évek legelején a dohánykereskedők kevesebb előleget adnak, a hazai piac beszűkül. 333 A hazai piac nem képes alkalmazkodni a dohányzás új divatjához, a szivarozáshoz, nem képes az újabb igényeket kielégíteni. Ennélfogva természetes a piacon a pangás, mert mi pipadohányt kínálunk, holott a szivardohánynak van jó ára, azt lehet jól eladni. Fajtaváltásra és új termesztési technológiára van szükség, mert jó pipadohányt előállító módszerrel nem lehet szivardohányt termelni. 334 A fajtaváltás szükségességét a legfelső kincstári vezetés felismerte, és két kerületben elő is írta az amerikai fajták termesztését. A mintakertek létesítésével, a dohánytermesztési felügyelők kinevezésével, kertészetenként egy mintapajta építésével a kamarai szervek bizonytalan lépéseket tettek a termesztési technológia megváltoztatására, de maradt a szabadban a potoson 335 történő dohány szárítás, tehát alapvetően a szivardohánytermesztési eljárást nem vették át, szivardohánynak alkalmas fajtákat termesztettek pipadohány előállítására alkalmas technológiával. Valószínű, ez a kettősség is hozzájárult ahhoz, hogy a kertészek, amint lehetett, igyekeztek megszabadulni a dohánytermesztési kötelezettségtől, és erre 1848-ban mód és alkalom kínálkozott. 331 T. J. 1844. március 7. 332 Sz. G. M. G. 1845. 605., 630. p. 333 D. K. Dok. 214. p. 334 Sz. G. M. G. 1845. 610. p. 335 Potos: (botos, potoz) szabadföldi dohányszárító. Két földbeásott ágasra rudat tesznek. Vele szemben egy dohányzsinór távolságában ennek a tükörképét készítik el. A felfűzött dohányzsinórokat kukával a két vízszintes gömbfára akasztják száradni. A hirtelen szárítás következtében a dohánylevél közepe zöld marad, a szélek beszakadoznak, kirojtosodnak. Pipadohánynak megfelelő ez a módszer, de szivarnak való dohány szárítására nem alkalmas.
