Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

század első felében épített ferences rendház alapfalait is, amelyeket Implom József tárt fel 1931-ben és 1934ben. A templomnak és az annak déli oldalán elhelyezkedő kolostorépületnek két építési periódusa különíthető el. Itt temették el 1508-ban Mátyás király unokáját, Corvin Erzsébetet. 1509-ben pedig fia feleségét, Frangepán Beatrixot. Az épületegyüttes területét az 1940-es években beépítették, a rendház helyét ma már csak a szentély közvetlen környékén lévő romkert mutatja az Epreskert utcában. A romkert kialakítását megelőzően 1962-ben Pamer Nóra is végzett ásatást. A szentély melletti torony alapozását 1985-ben sikerült kisebb ásatással hitelesíteni. Az 1980-as években Gerelyes Ibolya ásatásainak köszönhetően a vár közelében a török dzsámi megmaradt részei is napvilágra kerültek. Régi hagyomány és egy 1949-ben végzett amatőr ásatás emléke fűződik a II. sz. iskola egyik terméhez is, ahol egy török fürdő rejtőzik a föld alatt. Nem lehetetlen, hogy a mai épület egyes részei középkori eredetűek. Ugyancsak középkori falak felhasználásával épült a későbbi Almássy-kastély óratornya is. A fentieken kívül a mai város belterületéről több helyen előkerült régészeti leletekről és objektumokról rendelkezünk adatokkal. Egy, az Árpád-korban élt Gyula nevű birtokos építtetett itt monostort, ezért írják a legelső oklevelek Gyulamonostoraként. Később a név utótagja lekopott, s így maradt a ma is ismert Gyula helynév. A magyar Gyula személynév török méltóságnevet rejt magában, amely az ótörök jula 'fáklya' főnévvel tartozik össze. Plébánosa 1332—37 között a pápai adószedőknek évenként 20 garast fizetett, ami azt mutatja, hogy ~ ekkor már a nagyobb helyek közé tartozott. Gyarapodása nem állt meg a XIV. században, ugyanis utolsó harmadában ~ egy 43 egységből álló uradalom központja lett, amelynek első ismert gazdái — 1387-ben kapták adományként — a Losoncziak voltak. A Losoncziak magva szakadta után a király kezére visszaszállt uradalmat és annak központját, ~-t, Maróthi János macsói bán kapta adományul. Ő építette a várat 1403 és 1405 között. Ettől az időtől kezdve szorosan összefonódott a vár, a mezőváros és az uradalom története. A Maróthiak kihalása (1476) után a hatalmas birtoktest Mátyás király tulajdonába került, aki 1482-ben fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Corvin halála (1504) után felesége, Frangepán Beatrix kapta adományul, majd második házasságát (1509) követő gyors halála után a hatalmas dominum a várossal együtt 1510. március 22-én második férje, Brandenburgi (Hohenzollern) György kezére jutott, aki 1530-ig bírta, majd Czibak Imre és a Patócsiak lettek urai, végül a török általi elfoglalásáig (1566) a király rendelkezett fölötte. 1405-től heti piaca volt. Ismeretes város pecsétje, amelynek körirata „S(igillum) civium de Giula Johannis de Maroth bani.". - fejlődése a város növekedésében és a lakosság számának gyarapodásában is kifejeződött. Előbb Újfalu, majd Krako (Karakó), utóbb a három Szentmóric és Bagd lett a város része. Az 1450-es években pedig ferences rendi kolostor is létesült a városban. 1476-ban a város polgárai saját áruikra vámmentességet kaptak a ki-