Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

írod.: Bunyitay 1884. III. 296., Cs. I. 744., FNESz. II. 494: Söpte., Kandra 1887. 433., Kovách, Kézirat 110-111., Maksay 1990. II. 1022. 1025., Márki I. 246. (B-H-Sz) Sikló 1. Soklyó (Zaránd m.) Simánd Zaránd m. (1387: Apas alio nomine Symand; 1403: Simand; 1561: Symand) A mai Simánd (§imand) középkori elődje. A település középkori előzményének pontos helye azonosítatlan. Ennek ellenére szinte bizonyos, hogy a XVI. századi ~-on többek között fazekas-kályhás központot kell feltételeznünk. A múlt század végén, 1897-ben ~-on, Török Gyula kertjében került elő az a kályhacsempe is, amelyiken a középkor egyik érdekes fabuláját jelenítették meg, ti. azt, amikor a nyúl a vállára vetett rúdon lógatva viszi az összekötözött kezű s lábú vadászt. Ugyaninnen került szintén a Nemzeti Múzeumba két füles ólompecsét is, az egyiken 1587-es évszám olvasható. Ugyancsak a múlt században kerültek elő középkori tárgyak (közöttük egy oszlopfő) és épülettörmelékek az egyik dombon épített Törökés Bittó-kúriák környékén. Az említett oszlopfőből és az épülettörmelékekből Márki Sándor középkori templomra következtetett, de a templom körüli temető sírjairól nem tett említést. Neve a magyar Sima személynév -n képzős származékából keletkezett a -d helynévképző segítségével. A Sima személynevünk nem más, mint a magyar Simon személynév becézett alakja, amely név a héber eredetű Simeon személynév (görög, latin nyelven keresztül átvett) rövidült alakja. A Sima személynévvel már 1138/1329-ben találkozunk a feljegyzésekben. Neve akkor került a forrásokba, amikor az aradi káptalan 1387-ben eltiltotta eladományozásától a királyt és az országnagyokat, a megvételtől pedig László erdélyi vajdát és Losonczi Istvánt. A település egy része tehát az aradi káptalané volt. 1394-ben Nadabi Csák fia Lőrinc --on a váradi püspök jobbágyát két lovától nyergestül és zabiástul megfosztotta. - már ekkor nagyobb hely lehetett, mert 1397ben Békés és Zaránd, 1400-ban és 1409-ben Zaránd megye - mellett tartotta törvényszékét. Fordulat állt be történetében, amikor 1403-ban a gyulai uradalommal Zsigmond király Maróthi János macsói bánnak adományozta. Ettől kezdve sorsa összefonódott a gyulai uradaloméval, ám más birtokosai is lehettek, vagy nem volt teljesen a gyulai uradalomé, mert 1510-ben, amikor a gyulai uradalom új ura új adomány címén beiktatta magát --ba, ez ellen az aradi káptalan tiltakozott. 1518-ban az aradi káptalan pert indított - ügyében, ám a vizsgálatra kiszállókat az őrgróf emberei elzavarták. 1403-ban vámját jegyezték fel. 1465-ben említették mezővárosként. 1466-ban Kalmár Balázst - mezőváros polgáraként nevezték, 1467-ben vásárát jegyezték fel. Oláh Miklós leírása szerint --on cigányok is laktak a XVI. században, sőt hajdúk is, akik többször harcoltak a török ellen. a XVI. században is virágzott. 1507ben falunak, de 1510-ben és 1559-ben ismét mezővárosnak nevezték. A legnagyobb népességű Zaránd megyei település volt. 1561-ben a gyulai várhoz