Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

sárhely mellett lokalizált Ábránnyal is. L. ott. írod.: Benedek 1990. 274-275., Pettkó 1901. 30-33. (T) (Szentadorján)mártély Csongrád m. (1019: Sancti Adriani; 1024: Zenth Adrianmartyr; 1335: Adrián martir; 1439: Adryanmarthel, Adryanmartir; 1552: Marther; 1561: Márther, Martel, Martely; 1566: Mártély) A mai Mártély középkori elődje. Az első középkori településre utaló leleteket a Tisza-gát építésekor, ill. megerősítésekor, földmunkák során találták. 1876ban a falu alatt, az ún. Duttyán-csárdánál lévő halmot a töltésbe hordták, ahonnan II. Lajos-kori aranyak kerültek elő. 1877-ben hasonló céllal a Mártély i-halmot bolygatták meg, s akárcsak a tőle délre lévő Kettőshalomból, innen is rengeteg embercsontot hordtak el. 1894-ben Varga Antal kőtörmelékkel borított, dombos helyen ásott, ahol az embercsontok középkori temető helyét jelezték. Szórványként IV. István és IV. Béla érmei kerültek elő. A falutól délnyugatra az üdülőtelepen építkezések során XV—XVI. századi kerámiatöredékeket figyeltek meg. A területen a beépítettség miatt régészeti kutatás nem folyt. A falunév eredetei alakja Szentadorján : Szentadorjánmártír volt. Egykori birtokosáról, a Szent Adorján vértanúnak szentelt zalavári bencés apátságról nevezték el. A mártír magyar Adorján neve a latin Hadrianus név rövidült változata. A három elemű helységnévből az idők folyamán csak az utolsó tag maradt meg Mártélyként, amely a magyar mártír 'vértanú' főnévvel azonos. A zalavári apátság birtoka volt, amelyet állítólag Szent István király adományozott a monostornak. 1335-ben is az ő birtoka. Plébániás helyként papja, János 1332—37 között 2 márka évi jövedelmet vallott be a pápai adószedőknek. Bár a XIV. század második felében és a XV-ben a Szeri Pósafiak pereskedtek érte, mindvégig az apátság birtoka maradt. 1561-ben Csányi Ákos 37 adózó portával rendelkezett --on, amelyről 1560-ban 33 család 6489 akcse, 1570-ben 54 család 22 181 akcse adót fizetett, 1579-ben pedig 48 adózó családját jegyezték fel. Írod.: Bálint 1937. 186., CSMÉ. I. 162., FNESz. II. 104., Kató 1985.. Ladó 1971. 127., Maksay 1990. I. 304., Szeremlei I. 1900. 118-144., II. 392-395., TESz. II. 851.. TF. I. 904., Vass 1980. 36-37. 44. (B-H-V) Szentalbert Békés m. (1418: Zenthalberth; 1498: Zenth Albert theleke) Márki Sándor szerint Nagyszintye felé feküdt. Karácsonyi János szerint Köröstarcsa és Mezőberény között a nagy teleki pusztán állt. A régészeti lelőhelyekkel való azonosítása nem nehézség nélküli. Kizárásos alapon lehetett fekvését a Csárdaszállás 17. számú topográfiai lelőhelyre meghatározni. Területét a szántóföldön előforduló kevés Árpád-kori s az ennél sokkal nagyobb mennyiségű késő középkori edény töredék jelzi. Ezek is bizonyítják a falu Árpád-kori eredetét, és létét a késő középkor végéig. Templomának és a templom körüli temetőnek a nyo-